Miután már jó pár rész lement minden általam nézett sorozatból, gondoltam nem ártana gyorsan számot vetni minddel.

Dr. House: nagyszerű! Csodás! Csak így tovább. Végre visszaállt a régi status quo, legalábbis nagyjából. Végre újra a régi team dolgozik az ügyeken, és ennél jobb húzást nem is tehettek volna a készítők. Engem ugyan Tizenhárom már nem irritált az előző évad közepétől, de ennek ellenére a fenének se hiányzott, mikor újra House-Forman-Chase-Cameron a diagnosztikai osztály. Taub sem volt rossz karakter, de egy perre sem hiányzik, az ő távolléte még annyira sem tűnik fel, mint Tizenháromé. Sajnos azt lehetett olvasni, hogy valakit kiírnak a sorozatból. Nevet is társítottak hozzá, és bizony nem a két fent említett színész egyike volt az.  Én nagyon sajnálnám, mert legyünk őszinték ez a mostani az igazán igazi House…

Supernatural: frenetikus évadkezdés után, ugyanolyan folytatás. Gyakorlatilag már csak a főszállal törődnek hőseink, amolyan mellékküldetések nincsenek is, de ezt már megszokhattuk az előző évadban. Ahogy durvul a tét és keverik bele a történetbe a keresztény mitológiát, persze csak azt a részét, ami illeszkedik is ide, a Supernatural napjaink talán legjobb sorozatává növi ki magát.

How I Met YourMother: az első részt nagyon lehúztam. A színvonal azóta emelkedett, de azért elég hullámzó. Az előző évadokét azért még nem igazán éri el, de ezzel együtt is lassacskán visszarázódik a régi kerékvágásba. Azért egy-két erőltetett poén így is becsúszott, és az újdonsült gerlepárral sem nagyon tudnak mit kezdeni, de azért mostanra már lényegesen pozitívabban tekintek a szériára, mint pár hete.

The Big Bang Theory: ez is kényszerít rá, hogy csak jót írjak róla. Nagyon jó az új évad is. Persze apróbb átalakuláson ment át a sorozat szerkezete, kicsit ritkábban gyűlnek össze a srácok, hogy szórakozhassunk az agymenésükön, de mindemellett is van elegendő humorforrás, nem kell elszenvednünk két percet sem nevetés nélkül, márpedig egy sitcomnak nagyon más ismérvnek nem is kell megfelelnie.

Fringe: a Fringe igazából semmit nem változott az elmúlt évadhoz képest. A történet persze halad tovább, feltűntek a korábbinál gonoszabb és veszélyesebb ellenfelek, de a színvonalon ez nem látszik meg. És ez bizony dicséret, mert ami a Fringe-et illeti, ennél nagyon magasabbra nem lehetett volna emelni a színvonalat.

Dollhouse: igazából erről sem nagyon tudok többet mondani, mint a Fringe-ről. Minden maradt a régiben. Legalábbis nagyjából. Egyelőre kellőképp változatos eseteket tudnak elénk tárni ahhoz, hogy ne igazán gondolkodjunk a sorozat cancel-álásán. Ez persze idővel változhat, de szerencsére annyit már biztosan tudunk, hogy érdemes nézni a szériát, mert a második évad vége előtt nem lövi le a Fox, sőt még azt is hagyják, hogy kapjon a széria egy kerek lezárást, ha nem lesz harmadik szezon és ez bizony rájuk nem jellemző.

Heroes: az írás óta egyetlen részt sem láttam belőle, ennyit Claire maciék történetének érdekességéről. Nem mondom, hogy nem fogok bepróbálni egy-két részt még, de annyira hátraesett a listámon a Heroes, hogy arra nincs kifejezés. Kár érte, annó szépen indult ez…

A másik általam nézett hétfői sitcomnak is most volt a premierje, szerencsére számomra pozitívabb kicsengéssel, mint a How I Met esetében.

A Big Bang második évada azzal ért véget, hogy bár Leonard és Penny is szerelmes a másikba, de nem adják ezt egymás tudtára, még akkor sem, mikor Leonard a fiúkkal három hónapra az északi(déli? nem emlékszem már) sarkra indul egy tudományos kutatás miatt. Az új évad a három hónap lejárta után kezdődik pont azzal, hogy a fiúk télapó méretű szakállal (persze Sheldon nem, hisz ő nyírta, vagy mifene) és szintén a nevezettéhez hasonló méretű zsákokkal beesnek a bérház ajtaján. Amint felérnek a lépcső tetejére, Penny finom célzásokkal (nyakába ugrik és lesmárolja) Leonard tudtára adja, hogy akkor lépjenek már Túl a barátságon (heh:P) Mindezt egyedül az expedíció alatt történtek hátráltathatják…

Elöljáróban annyit, hogy nagy szerencséje a How I Met-nek, hogy nem a Big Bang-gel kezdtem a sorozatok megnézését, mert akkor még nagyobb lett volna a csalódásom. Ami engem illet ezen a szezonnyitón végig dőltem a röhögéstől, nem is volt talán olyan perc, amikor ne lett volna valami minimum megmosolyogtató poén. A készítők egyre jobban éreznek rá, hogy hogyan lehet a Sheldon agyament karakterében rejlő lehetőségeket kiaknázni és meg is tesznek azért mindent, hogy ezt bizonyítsák is. Persze a többiek sem maradnak sokkal el tőle, hisz az ő viszonyulásuk hozzá (a megölésére írt tervek milyenek voltak már!) szintén rengeteg humornak forrása. Igazából a How I Met-tel ellentétben itt nem igazán történt semmi, ami nagyon előremutatna a jövő történéseit illetően leszámítva persze a Penny-Leonard vonalat. Kíváncsi leszek, hogy az epizód végi poénnak lesz-e folytatása a továbbiakban, vagy csak egy egyszeri húzás volt.

Ami engem illet maximálisan elégedett vagyok ezzel az epizóddal, ha így halad tovább (tehát nem esik a színvonal) és a How I Met sem húz elő valamit a kalapból akkor villámgyorsan átveheti az első helyet az aktuális sitcom-jaim között.

Nem tudom szerzek-e új rajongókat ennek a fenomenális sorozatnak ezzel, de belinkelem ide a főcímzenét és az ahhoz tartozó klippet a Barnaked Ladies-től. Tényleg érdemes megnézni és figyelni a szövegre is (feliratozva van, igaz csak angolul) mert haláli. A sorozat amúgy rövidesen jön Magyarországra is (hogy melyik adón, az még kérdéses) de Spanyolországból (a legújabb módi szerint) már hetek óta megrendelhető a magyar szinkronos változat. Én belenéztem és kijelenthetem, hogy szerencsére nem cseszték el jó magyar szokás szerint. Eredeti nyelven persze jobb, de tényleg abszolút élvezhető szinkronosan is. Lógok még a második évad kritikájával, valamikor megírom majd azt is, de egyelőre legyen elég annyi, hogy a színvonal nem esett az elsőhöz képest.

Ja tényleg, a videót meg majdnem elfelejtettem

Mivel alapból sorozatfüggő vagyok és így a nyár közeledtével kezdek kifogyni a rendszeres szériáimból kénytelen voltam új anyag után nézni. Vagyis jobb szó inkább, hogy belebotlottam, mivel a Sorozatjunkie How I Met Your Mother 4. évados értékelésének hozzászólásai között valaki felhozta ezt a szériát. Na nem mintha nem ismertem volna már címről a dolgot, egyszerűen csak arról volt szó, hogy nem igazán tudtam elképzelni, hogy képes lennék szeretni egy sorozatot ami egy rakás kockafejről  szól. Mellékkarakternek még csak elmennek, de egy teljes szériát építeni rájuk mekkora baromság már. Szóval nagy dühösen letöltöttem a netről a sorozat első részét, hogy most aztán mennyire szénné cikizem az összes rajongót. Hát nem nyert, pedig én próbálkoztam. Nagyon utálni akartam ezt a sorozatot, ami úgy a tizedik percig több-kevesebb sikerrel ment is. Mivel azonban ez három napja történt és azóta végignéztem a teljes első évadot, ez a törekvés nem tekinthető igazán sikeresnek.

A sorozat nagyjából arról szól, hogy van két fizikus akik egy lakásban élnek, meg az ő két szintén fizikus barátjuk. Szépen éldegélnek mikor egyszer csak váratlanul a szemben lakó transzvesztita helyére egy csinos fiatal lány költözik. Ők így öten a főszereplők. Közelebbről: Leonard aki már az első pillanatban beleszeret a szomszéd lányba. Ő talán a legnormálisabb a négy fizikus közül. Bár gyerekes és vajmi kevés fogalma van a nagyvilágról, de a többiekhez képest még így is két lábbal áll a földön. Aztán ott van még a lakótársa Sheldon, aki talán a sorozat legeredetibb karaktere. Egyrészről ő a legokosabb a fizikusok közül, másrészt viszont a való világgal vajmi kevés kapcsolata van. Olyan kocka, hogy akár egy autó is parkolhatna a fején. Képtelen bármi nemű emberi kapcsolatra, ráadásul az értelmi felsőbbrendűségét lépten-nyomon hangoztatja, ami rengeteg (eszméletlenül vicces) konfliktusnak a forrása. Vele kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az őt alakító Jim Parsons hihetetlenül jól adja a figurát, amelyet talán Mr. Bean-hez lehetne a legjobban hasonlítani. Érdekes módon maga Parsons is hordoz némi hasonlóságot Rowan Atkinson és az ő gesztikulációi felé. A szomszéd lányt Penny-t a nálunk a Bűbájos boszorkákból és a Pimaszok, avagy kamaszba nem üt a ménykű című sorozatokból ismert Kaley Cuoco alakítja. Ő hívatott biztosítani a minden sorozatban kötelező eyecandy faktort, de azért nem csak ennyit tesz hozzá az összképhez. Egyrészről Penny egy (amerikai szinten mérve) nagyjából átlagos műveltséggel rendelkező vagány csaj, másrészről viszont nem az a tipikus sznob és elég kedves ahhoz, hogy ne hagyja ott a társaságot amint meglátja őket. Rengeteg poén forrása az ő és a négy kockafej közötti eltérés, hisz gyakran azoknak egy szavát sem érti, ennek ellenére mégiscsak ő az egyetlen igazi felnőtt az egész társaságból. Ott van még Howard aki az egyetlen a négy fiú közül aki igazán komoly érdeklődést mutat a női nem iránt. Balszerencséjére éppen ő az akinek ehhez a legkevésbbé sincsenek meg az adottságai. Az első perctől kezdve igyekszik felszedni Penny-t, de mindig olyan módon kerül leoltásra, hogy öröm nézni. A karakter amúgy sokban hasonlít Barney Stinson-ra, leszámítva, hogy míg Barney azért tényleg király, Howard-nak ez inkább csak a fejében létezik. Ennek ellenére azért próbálkozik derekasan. Vele kapcsoalatban érdekesség, hogy az őt alakító Simon Helberg feltűnt annó a Jóbarátok spinoff Joey-ban is és ugyanígy egy kockafejet játszott. A sorozat ötödik főszereplője Rajesh az indiai fizikus, aki valami érthetetlen okból nem képes csinos nők társaságában megszólalni. Mivel Penny is ebbe a kategóriába tartozik, elég sűrűn ítéltetik némaságra. Egyedül az alkohol képes feloldani ezt a gátlását, de annak meg egyébb kellemetlen hatásai is vannak rá nézve.

A sorozat egyik fő készítője Chuck Lorre aki a Két pasi meg egy kicsit is elkövette és a szint itt is megvan. Talán még egy kicsit magasabb is (legalábbis az én véleményem szerint) hiszen itt egy eddig valamivel kevésbé kiaknázott területet vesznek górcső alá. Nos igen a poénok 99%-a valóban arról szól, hogy a fiúk mennyire kockák (a maradék 1% az meg arról, hogy Penny hogyan próbálja lerázni magáról Howard-ot), de ennek ellenére is képes a sorozat friss maradni. Legalábbis az első évad, a másodikról még semmit nem tudok, de ha ilyen tempóban haladok, lehet hogy egy hét múlva arról is kanyarítok egy írást.