Megérkezett hazánkba is az új Nic Cage film, amelyben végre ismét beigazolódhat, hogy sokak kedvenc színésze képes még normális alkotásban is feltűnni a Nemzet aranyán kívül is. Mostanság csak amolyan egyszer nézhető filmekben láthattuk és szinte már kezdett természetessé válni, hogy az ember nem rohan a moziba, ha kijön tőle valami új. A Képlet azonban végre megtöri ezt a sort és bár távolról sem olyan ferge… most figyeljetek… teges, mint pl a Szikla volt, de mindenképp az idei év legjobb alkotásai közé kívánkozik.

Azt már rögtön az elejénszögezzük le, hogy bár a Sziklát emlegettem a felvezetőben, a Képletet nem azzal kell összemérni, hisz nem akciófilm. Ha hasonlítgatnom kellene valamihez, akkor azt hiszem mindenképp Shayamalan alkotásaihoz tenném, megspékelve azzal, hogy itt akad egy-két nyilván igen nagy költségvetést felemésztő hihetetlenül látványos és bizony kicsit talán félelmetes jelenet. Bár a film leginkább thrillernek nevezhető, fantasztikus elemekkel megspékelve, azért a katasztrófák megvalósítása olyan szinten van, hogy látványmozinak is lazán elmenne. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem akció film. A film alaphangulatát egyértelműen Nic Cage és fiának családi drámája adja meg, így vidám, vagy szórakoztató pillanatokra ne is nagyon számítsunk. Az egész filmet belepi egy egyfajta depresszió, amivel tökéletesen visszakapjuk a szereplők sötét lelkivilágát. Ha már a szereplők: a karakterek nagyszerűen vannak megírva és a színészi játékra sem lehet semmi panasz. Nekem egyedül a főszereplő hölgy személyével volt gondom, mégpedig az, hogy a vészhelyzetekben rettenetesen irritálóan sikoltozott és hihetetlenül idióta módjára viselkedett.

A film alapötlete egyébként annyi, hogy 59-ben egy időkapszulában elássák néhány kisiskolás rajzait, de a rajzok között van egy lap is, amit egy kislány teleírt számokkal. 2009-ben a felesége elvesztését gyászoló Nic Cage fia azok között van, akik megkapják az 50 éve elásott rajzokat. Persze a főhös gyerek a kislány teleírt lapját kapja meg, amiről az apja hamar rájön, hogy az elmúlt 50 év tragédiái vannak ott felsorolva dátum és áldozatok száma szerint. A lapnak szinte már a végére értek, alig pár dátum van hátra, így az egyszerű egyetemi prof (Cage) megindul, hogy tegyen valamit a katasztrófák megakadályozásáért.

Az egyetlen igazi hiányosság számomra ebben a filmben, hogy szerintem nem jó irányba vitték el a hangsúlyokat. Nagyjából a háromnegyedéig azt mondtam volna, hogy ez egy szuper film, de sajnos a nagy rejtéllyel nem vagyok megelégedve. Valahogy úgy éreztem magam, mint annak idején a Gömb megtekintése után, ahol nagyszerű volt az alapötlet, csak a film során valahol valami félre siklott. De mindezek ellenére is úgy vélem, hogy a Képlet egy nagyszerű film, amit kiválóan sikerült összerakniuk a készítőknek. Én mindenkinek jó szívvel ajánlom, Shayamalan rajongóknak pedig egyenesen kötelező.

A tovább után azért spoilerezek egy kicsit.

Tovább »