Az elmúlt év sok szempontból hozott változásokat az életemben. Ott van pl a munka ahol először informatikusból munkanélküli, majd munkanélküliből katona lettem. Ami igazán vicces a dologban, hogy ez folyamatos színvonalbeli emelkedést jelent… Lehet egyszer majd írok az előző munkámról is, maradjunk annyiban, hogy nem volt még olyan melóhelyem ahonnan szívesebben jöttem el.

Az eddigi punnyadásból tavaly kezdtem el kirángatni magam és kezdtem el újra sportolni. Hogy milyen sikereim lesznek e-téren még nem tudom, mert a kiképzés óta egyetlen edzésen sem tudtam megjelenni, szóval ez még a jövő zenéje, de mindenképp pozitív pont.

A tavalyi év végén kisebb pénzösszeghez jutottam, ami arra épp elég lesz, hogy rendezzem a korábban összeszedett tartozásaim egy részét, megjavíttassam a kocsim, (vannak gondjai most szép számmal) és ebből sikerült modernizálni is egy kicsit a  számítógépet, amin így mostanra már a legaktuálisabb játékok is szép grafikával futnak.

Akadtak negatív dolgok is, ott van mindjárt a már említett albérlős esetünk, amely akkora kárt jelent, hogy a kisebb pénzösszeg amihez jutottam rögtön rámehetne a helyrehozatalára, ha egyben akarnánk kifizetni a dolgot. De az sem pozitív, igaz, hogy ez nem konkrétan a tavalyi évhez kötődik, hogy a törzsgyökeres csepeli családunk teljesen szétszóródott az országban, így pl a nagyanyámat és édesanyámat tavaly összesen ha hatszor-hétszer láttam. Bizony a pénz nagy úr, és ami azt illeti a hat hónapi munkanélküliség elég rendesen lenullázott minket anyagilag, egy fizetésből elég nehéz megélni…

Szóval ez volt 2009 magánéleti szempontból. Az év eleje nagyon szar volt, bár sajnos ez csak az elmúlt hosszú évek tendenciájának folytatása volt, de a végére, legfőképp az utolsó másfél-két hónapra nagyon sokat javult a helyzet, remélem most már ez lesz a jellemző.

Volt 2009-ben azonban sok más dolog is, néztem sorozatokat, filmeket, játszottam videójátékokkal és azok mellett sem szeretnék elmenni szó nélkül.

Sorozat

Ez nehéz kategória. A kedvenc 2009-ben megismert sorozatom az egyértelműen a The Big Bang Theory, de az már évek óta fut. Ha a 2009-ben induló sorozatokat vesszük, akkor a győztes a Dollhouse. Eliza Dushku szériája gyengébb kezdés után eszméletlenül beindult, a második évad pedig már egyszerűen zseniális. Hatalmas tökönrúgás jár az összes amcsi baromnak aki miatt ez a széria is épp akkor kap cancel-t mikor igazán nagy durranás lett belőle.

Filmek

Sok filmet láttam idén, akadtak jobbak és rosszabbak is. A győztes nálam egyértelműen az Avatar. Pár nappal az év vége előtt olyan zseniális alkotást ismertem meg benne, hogy nem tudtam nem neki adni a trófeát, de számomra a Terminátor 4 sem sokkal marad el mögötte. Azonban ki kell osztanom az év csalódása díjat is, ami három nappal ezelőttig a Watchman-nek járt volna, de aztán megnéztem a Becstelen Brigantyk-at… Majd fogok róla bejegyzést is írni alkalomadtán, előre legyen elég annyi, hogy én sokkal többet vártam tőle. Vannak benne tarantino-s karakterek, tarantino-s jelenetek és maga a film is tarantino-s épp csak súlytalannak tűnik az egész. Elnyújtott, hosszú és igen unalmas, én sokkal többet vártam tőle a hatalmas felhajtás után…

Sport

Voltak izgalmas meccsek és versenyek az idén. Említhetném a 2009-es év csúcspontját, az U20-as foci válogatottunk VB bronzérmét, vagy a két drámai mérkőzést is hozó NBA döntőt, de a legjobb meccset a Premier League egyik városi rangadója, a menchester-i derby hozta a United és a City között. De nem szabad megfeledkeznünk az úszó VB-ről, amin hosszú évek óta a legjobb teljesítményt hozta a magyar csapat, ami aranyakban és egyéb érmekben nyilvánult meg.

Videójáték

Ez talán a legnehezebb kategória. Sok játékkal játszottam az idén, de kifejezetten idei termés csak a PES2010, az NBA 2k10 (ezt összesen fél órányit próbáltam ki eddig) illetve a Call of Duty: Modern Warfare 2 és a H.A.W.X. Mivel a játszott idő alapján mind nagyot tetszik és igazán össze sem lehet őket hasonlítani, nem hirdetnék győztest ebben a kategóriában. Húz annyira a Tomb Raider felé a szívem, hogy ha idei induló lenne a Tomb Raider Underworld, őt hoznám ki nyertesnek, de sajnos ehhez két hónappal később kellett volna megjelennie.

Az év felfedezettje

A női felfedezett számomra Selena Gomez, a Wizards of Waverly Place főszereplője. Oké, gyerekes sorozat és oké, a színésznő is gyerek még (bár mondjuk egy átlag 17éves kiherélne, ha legyerekezném) de aranyos és a sorozat is jópofa. A férfi felfedezett az idei két kedvenc filmem alapján nem is igazán lehetne más, mint Sam Worthington. Meglátjuk mit hoz számára a jövő, de jó eséllyel személyében a legújabb akciósztárt köszönthetjük.

Zene

Megannyi jó zeneszám íródott idén, de igazán csak egy ami képes volt beleégetni magát huzamosabban az agyamba és ez a Boy Does Nothing Alesha Dixon-tól.

Az év botránya

Mindent egybevetve (illetve nem mindent, mert a politikát kihagyom a szórásból) szerintem ezt a kategóriát egyértelműen a Forma-1 nyeri. Hogy egy sportbajnokság ennyire ne a sportról szóljon, az siralmas… vagy röhejes. Attól függ honnan vesszük.

Azt hiszem számomra ennyi volt 2009, meglátjuk az új év mit hoz majd…

Az elmúlt hét nemigen bővelkedett engem érdeklő sporteseményekben, de az a kevés ami volt, igencsak hosszú bejegyzést érdemel.

• Magyar válogatott: egyelőre várt vereség a portugáloktól, de azt követően győzelem a dánok ellen. Az előrelépés a csapat játékában látható, hisz gondoljunk bele, egy Portugália elleni győzelemmel tovább is juthattunk volna! Persze a szezon legszarabb játékát nyújtották a mieink, így esély sem volt a sikerre. Nem tudok elmenni szó nélkül a portugál szurkolók UNDORÍTÓ viselkedése mellett. Az, hogy Romániában, vagy Szlovákiában kifütyülik a mieinket nem meglepő, elég régi az ellenszenv az említett népekkel, de hogy a portugáloknak mi okuk volt szinte minden magyar labdaérintésnél fütyülni? Nem tudom ki ellen vívják a pótselejtezőt, de remélem úgy el lesznek picsázva, mint a szar. Ilyen bunkó szurkolók nem érdemlik meg, hogy a csapatuk a VB-n bizonyítson.
• A válogatotthoz kötődő hír még, hogy Gera kritikát kapott a szövetségi kapitánytól, aztán elkésett egy csapatmegbeszélésről, ezért még a meccsre nevezett keretbe sem került be. Ezen annyira behisztizett, hogy meg sem várta a dánok elleni meccset, visszautazott London-ba és bejelentette, hogy amíg Koeman a kapitány, addig ő nem kíván a csapatban szerepelni. Bár kétség kívül a csapat egyik, hanem legtehetségesebb játékosa, az elmúlt időben sajnos lószart sem mutatott a meccseken, így nem lesz nagy veszteség…
• Az U20-as válogatott fantasztikus játékot produkálva legyőzte Olaszországot. A mérkőzés végeredménye hosszabbítás után 3:2 lett. A kiállítások párharcát azonban az olaszok nyerték 3:1-re. A rendes játékidő 1:1-el zárult. A mieink Koman 2. percben lőtt tizenegyesével jutottak vezetéshez, amit a 71. perctől emberhátrányban játszó olaszok a 82. percben kiegyenlítettek. EZt követően a rendes játékidőben már csak két kiállítás történt (egy olasz, egy magyar) így jött a hosszabbítás. Az első félidőben nem esett gól, azonban a 112. percben megindul a parádé. Először Németh szerezte meg a vezetést a mieinknek, amit egy perccel később szinte rögtön a középkezdésből az olaszok kiegyenlítettek. Azonban a mérkőzésnek ezzel nem lett vége, mert a 117. percben ismét érkezett Németh és megszerezte a győztes gólt a mieinknek. Sajnos a győzelem vezéráldozatokkal járt, amelyek közül nem Egervári Sándor egymeccses eltiltása volt a legfájóbb, hanem a csapat motorjának Koman Vladimir-nek a lelátóra kerülése. Ez igazán Ghána ellen derült ki, hogy mekkora veszteség volt. Az afrikaiak ellen az első félidőben sajnos a VB eddigi leggyengébb játékát produkálta a csapat, amit Ghána köszönt szépen és 2:0-ás előnyre tett szert. A második játékrészben nagyot javultak a mieink, ami a 73. percben Futács révén meghozta a szépítést. Támadásban maradt a válogatottunk, de sajnos Ghána a 81. percben egy bombagóllal ismét kettőre növelte előnyét. Bár elúszni látszott a találkozó, de a mieink fantasztikus tartásról téve tanúbizonyságot ismét tudtak előhúzni valamit a kalapból. Balajti bolondította meg a teljes afrikai védelmet a 16-oson belül és lőtt szépségdíjas találatot az akció végén. A mieink továbbra is támadásban maradtak, többször is úgy nézett ki, hogy meglehet az egyenlítés, de végül sajnos nem sikerült bekotorni azt az utolsó gólt. A bronzmeccsen a Brazíliától 1:0-s vereséget szenvedő Costa Rica volt az ellenfél. Az első félidő nagy részében Costa Rica uralta a játékot, de ez helyzetekben nem mutatkozott meg. A második félidőben aztán kijött a két csapat közötti szintkülönbség. A mieink sorra vezették a veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat, de Alvarado mindent fogott, amit pedig nem, ott a kapufa segítette ki a costa rica-iakat. A fuball régi aranyszabálya sajnos ismét beigazolódott, a kimaradt helyzetek megbosszulják magukat. A bíró lefújt a magyar 16-os közelében egy (szerintem csak) vélt szabálytalanságot, amit követően a magyar védők hibáztak vezetéshez juttatva ezzel a dél-amerikaiakat. A mieinket azonban ez sem törte meg, támadtak tovább mint annak előtte, Costa Rica pedig ott húzta az időt ahol csak tudta. Ehhez a bírótól is kaptak segítséget, mikor egy az alapvonal mellől járó szabadrúgás elvégzéséhez egy egész percre volt szükségük. Végül nem bírták el a magyar nyomást. Németh ugrott ki a 16-oson belül, őt Mena egy olyan mozdulattal bírta le, amiért cselgáncsban egész biztosan sok pontot kapna, itt azonban csak egy tizenegyes jár érte, meg a második sárga miatti kiállítás. A megítélt büntetőt Koman magabiztosan továbbította a hálóba és jöhetett a hosszabbítás. Vagy mégsem, ugyanis itt nem volt hosszabbítás, azonnal a büntetőrúgások következtek. Costa Rica kezdett egy kapufával, amire Német egy borzasztó gyenge büntetővel válaszolt, azonban ezt a bíró újrarúgatta (hogy miért azt nem láttam…) amiből már eredményes bírt lenni. Ezt követően azonban kivétel nélkül az összes Costa Rica-i játékosnak megremegett a lába Gulácsival szemben, így még azt is elbírta a magyar csapat, hogy a legjobb büntetőrúgónk, Koman kihagyta a sajátját. Gulácsi három kifogott tizenegyesének köszönhetően MAGYARORSZÁG büntetőkkel 2:0-ra verte Costa Rica-t és ezzel VILÁGBAJNOKI BRONZÉRMES!!!! Ezek után már tényleg csak egy apró szálka az ember szemében, hogy Ghána unalmas 120 perc után 0:0-ra végzett Brazília ellen, majd büntetőkkel verte esélyesebb ellenfelét és erre a mieink is képesek lehettek volna… Bár tudom, hogy többször is volt példa arra, hogy az U20-as VB-n remeklőkből később nem lett semmi extra, én ezt a mostani magyar válogatott játékosairól nem tudom elképzelni. Gyönyörű, technikás, kombinatív játékot játszottak a VB második meccsétől kezdve az utolsóig és olyan tartásról tettek tanúbizonyságot, amit magyar csapattól ritkán látni. 2:0 hátrány után rendszerint kínos vereségek szoktak következni, nem olyanok, hogy a csapat az utolsó utáni percben is a győzelemre hajt. Ha ezek a fiatalok ilyen tempóban fejlődnek tovább, akkor a már a nagyválogatottnál szereplő ifjabb korosztállyal (Dzsudzsák, Huszti) egyesülve olyan ütőképes csapatot alkothatnak majd, amellyel a felnőtt VB-ken és EB-ken is számolni kell.
• A hétvégén F1-es Brazil nagydíj. Valószínűsíthető Button bajnokká avatása, de reméljük, hogy Vettel-nek is lesz egy-két szava ehhez. Button világbajnok lesz, ha a dobogón végez;
  - negyedik lesz, és nem Barrichello győz;
  - ötödik lesz, miközben Barrichello legfeljebb második lesz;
  - hatodik lesz, miközben Barrichello legfeljebb harmadik, és nem Vettel győz;
  - hetedik lesz, miközben Barrichello legfeljebb harmadik, Vettel pedig nem végez előrébb a második helynél;
  - a nyolcadik helyen végez, miközben Barrichello legfeljebb negyedik, Vettel legfeljebb harmadik lesz;
  - nem szerez pontot, Barrichello legfeljebb az ötödik helyen végez, miközben Vettelt is legalább ketten megelőzik a célban
• Megkezdődött az NBA előszezonja, az Orlando Magic az összes eddigi meccsét megnyerte. Bár ezekből a találkozókból sok mindent nem lehet leszűrni, előzetesen a florida-i gárda a keleti főcsoport egyik nagy esélyesének tűnik.
• A Machester United ma délután a Bolton-nal játszik. Bár az előző mérkőzésen nem nyújtottak túl meggyőző teljesítményt, a győzelem minimális elvárás lenne velük szemben.

• A Manchester United a hétvégén a szezon eddigi legjobb mérkőzésén verte a városi rivális City-t. Rooney szenzációs góljával a United magához ragadta a vezetést, amit aztán Foster hibájának köszönhetően 10 perccel később a City kiegyenlített. Foster igen rapszodikus idén, mert ha jó meccse van mindent kifog, ha nem, akkor nudli helyzetekből képes gólt kapni. Barthez effektus… A félidő a City gólja után kiegyenlítetté vált, sőt a vendégek az utolsó percben az ex-unitedjátékos Tévez góljával még egy kapufáig is jutottak. Ezután viszont szinte már momentumaik sem voltak a meccsen. A United a második félidőben úgy jött ki, hogy szanaszét veri a helyi ellent, ami pár perc alatt egy Fletcher fejesgóllá érett. Az előny azonban nem tartott sokáig, a City gyakorlatilag az első alkalommal hogy átlépte a félidőben a félpályát, egy bombagóllal kiegyenlített. Azt követően visszaállt a világ rendje, a United az ismét régi önmagát idéző Giggs-nek köszönhetően lélegezni nem hagyta a vendégeket, akiknél egyedül a kapus Shay Given nyújtott ekkor értékelhetőt. Ez abban merült ki, hogy kifogott minden kifoghatót. Egy idő után már azt is ami nem. A 80. percig kellett várni az újabb united gólra, meglepő módon ismét az egyébként védekező felfogású Fletcher volt a gólszerző és ráadásul ismét fejjel. Már eldőltnek tűnt a meccs, azonban Rio Ferdinand egy olyan hibát követett el, amiért még egy ifista is megkapná a “hajszárítót” sir Alex-től, és ebből Bellamy már a második gólját szerezve ismét egyenlíteni tudott. Érzésem szerint ebben a találatban is benne volt Foster, mert a wallesi csatár elég kiszorított helyzetben etetett meg vele egy lövőcselt, erre nem lett volna szabad ugrani. A mérkőzés slusszpoénját azonban nem egy wallesi csatár, hanem A wallesi középpályás, és angol csatár összjátéka hozta meg: Ryan Giggs sokadik zseniális labdája Michael Owen-t találta meg, aki köszönte szépen a kapuig gyalogolt és megszerezte második tétmeccsen lőtt gólját a United színeiben. Pár észrevétel a meccsel kapcsolatban: Berbatov továbbra is szarul játszik, mégis még mindig ő van a kezdőben. Sorra hagyja ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, el nem tudom képzelni, hogy mi kéne az ő csapatból történő kirakásához. Talán ha Foster kapujába rugdosná a gólokat, vagy mi? A másik észrevétel amibe City rajongók százai fognak belekötni (kábé annyian vannak csak…) a hosszabítás. Tény, hogy a bíró eredetileg csak 4 percet jelzett, de a City egyenlítő gólja azt követően esett, márpedig amiatt rá kell számolni legalább egy percet. Ahogy fél percet még Michael Carrick becserélése miatt is hozz kellett adni. A maradék idő pedig annak tudható be, hogy a City képtelen volt felszabadítani. Örök szabály, hogy veszélyes támadás közben egy bíró NEM FÚJ LE meccset. Sorry. Bár ehhez már nem tartozik szorosan hozzá, de amúgy sem érdemelt pontot a City, hisz a három gólból kettőt abszolút nem önerőből lőttek, a harmadik meg egy kiváló egyéni megmozdulásnak volt csak köszönhető. Most láthattuk a City igazi erejét, Robinho nélkül a kombinatív játék, és úgy általában véve minden egy nagy nulla volt részükről. Három szerencsés gól még nem jelenti, hogy a nagy négyes között van a helyük…
• A United heti meccsei, szerdán Ligakupa a Wolverhampton ellen, majd szombaton PL mérkőzés a Stoke City otthonában. Papíron két laza győzelem. Papíron…
• Még egy United hír, hogy a csapattal minden kapust akinek nem minden második bravúrjára esik egy baki, összeboronálnak. Jelenleg az orosz Igor Akinfeev, a német René Adler és Manuel Neuer, az olasz Fernando Muslera valamint az angol Robert Green(Foster 2.) van terítéken.
• Az Orlando Magic leigazolta Linton Johnson III-t és Morris Almond-ot. Hogy őszinte legyek egyikükről sem hallottam még soha az életben, szóval inkább a keret kiegészítésének tűnik az igazolás. Aztán ha valamelyikük bajnoki címet érő kosarat dob a nagydöntőben, akkor majd visszamenőlegesen is megkövetem mindkettőjüket…
• A Renault-botrány lezárulni látszik. A csapat két év eltiltást kapott, de felfüggesztve. Kicsit nesze semmi fogd meg jól ítélet. Flavio Briattore-t örökre, Pat Symonds-ot pedig öt évre eltiltották minden FIA égisze alatt rendezett szériától. Ez már kicsit jobban példát statuálásnak tűnik. Igazából az egész ügy egy felfújt lufi volt, amit egy középszerű kis pilótácska indított el és tette vele tönkre sokak karrierjét, közte a sajátját is. Először történt olyan a Forma-1-ben, hogy egy pilóta vagy csapat szándékosan okozott balesetet? Ugyan dehogy! Emlékezzük csak vissza a legendás Senna-Prost párharcokra, ott nem volt ritka az ilyesmi. De említhetném még Schumacher manőverét Villeneuve ellen 97-ben. Sok hasonló eset volt, egyik után sem született ilyen elmarasztaló ítélet. Most félre ne értse senki, nem mentegetni akarom a Renault vezetőit, de semmi olyat nem tettek, amit ne tettek volna meg már jópáran előttük, csak azokra nem derült fény. Most Piquet arról magyaráz, hogy a botrány miatt számít rá, hogy sokáig nem fog ülést kapni… A botrány miatt? Dehogy. Azért, mert bosszúból belső titkokat fecsegett ki és ezt nem nézik jó szemmel sehol. Szidja Briattore-t, hogy az tehet a karrierjének tönkretételéreől, de kérdem én: most komolyan el akarja velünk hitetni, hogy a legendás olasz csapatvezető azért vette őt oda másfél éve, hogy kicsinálja? Hogy a Renault-nak annyira érdekében állt az ő leégetése, hogy addig szekálták, amíg másfél év alatt össze nem hozott 17! balesetet? Hogy a csapatnak jó volt, hogy amíg egyik pilótájuk futamokat nyer, meg első tízben van az edzéseken, addig a másik már a második etapba sem jut be? Nekem mondjuk már akkor ellenszenves volt a brazil gyerek, mikor nagypofájú módon az előtt kijelentette, hogy képes lenne Hamilton teljesítményét hozni, mielőtt F1-es autóba ült volna. Azóta viszont mást sem csinált, mint sírva-picsogott, hogy lassú az autó, egy futammal később kapja meg a fejlesztéseket, mint Alonso, nem rá építik az autót (a hülyék jobban adnak egy kétszeres világbajnok véleményére, mint egy olyan gyerekére akinek még ott virít a tojáshéj a fenekén) meg különben is zavaró mikor háromszáz méterrel maga előtt meglát egy pillangót átlibbenni a pálya fölött tíz méterrel, meg az is nagyon idegesítő, hogy a nézőtéren valaki összeráncolta a homlokát és ez akkora szelet gerjesztett, ami fél másodperccel vetette vissza a gyors körén…
• Az F1-hez kapcsolódóan van még egy hír a héten. Az FIA úgy tűnik mindent megtesz idén, hogy bebizonyítsa nincs olyan, hogy egy szervezet már nem tud nagyobb bolondot csinálni magából… Történt, hogy mivel az elmúlt néhány futamon bebizonyosodott, hogy a Mercedes motorok nagyjából utcahosszal verik az összes többi erőforrást és a többi csapat ezt zokon veszi, megkérték a szövetséget, hogy a holtszezonban hadd fejlesszenek kicsit a sajátjaikon. Erre az FIA azt mondta, hogy fejlesztés nincs, majd a motorokat addig butítják, amíg egy szintre nem kerülnek! És még azt meri mondani bárki, hogy a szövetség nincs tele rugalmatlan kiöregedett majmokkal. Most komolyan, büntetni valakit azért mert jó munkát végzett??? Akkor minek fejleszteni egyáltalán? Legyen az F1-ből is szériaautó bajnokság nem? Ez tetszene gondolom a Mosley báboknak. Ez a motor butítós ötlet akkora baromság, mint annó a vb pontverseny élén álló kilókkal történő ballasztolása volt. Abból szerencsére semmi nem lett, remélem ez is hasonló módon jár.

• Magyar válogatott: sajnos nem sikerült a portugálok ellen sem a bravúr. A csapat jól játszott, de a svéd meccshez hasonlóan most is elaludtak a védőink egy pontrúgásnál már az elején, korai vezetéshez juttatva ezzel a vendégeket. Azt követően nagyszerűen védekezett a csapat, vezettünk jónéhány veszélyes támadást, de igazi gólhelyzetet sajnos nem sikerült kialakítani a nagyszerűen védekező portugál válogatott ellen. Az elmúlt két meccs alapján elmondható, hogy sokat fejlődött a csapat, végre van tartása, nem omlik össze, ha az ellenfél vezet, de sajnos a végső lökés ami a sikerhez kellene egy ilyen kiélezett meccsen, még nincs meg. De a rutinnal az is jön majd, ezért úgy gondolom, hogy a következő selejtezősorozatban már nem meglepő bravúr lenne, ha pár meccsel a vége előtt továbbjutási esélyei lennének a csapatnak.
• A Manchester izgalmas és fordulatos mérkőzésen verte az eddig százszázalékos Tottenham Hotspur-t. Az első percben a londoniak szereztek vezetést Defoe ritkán látható szép ollózásával, de a United hamar egyenlíteni tudott a szenzációs formában játszó Giggs szabadrúgásával. A Manchester uralta a mérkőzést a továbbiakban és a fölény pár perccel az első félidő lefújása újabb góllá érett, egy szöglet után Anderson végre megszerezte első gólját tétmeccsen a United színeiben. Reméljük, hogy ez olyan hatással lesz majd rá, mint annak idején Rio Ferdinand-ra, aki középhátvédhez képest gólerősnek számított a Leeds-ben, aztán manchester-iként éveken keresztül nem talált a kapuba, de mikor először sikerült neki, villámgyorsan szerzett még párat. A második félidőben jól kezdett a Tottenham, de paradox módon Scholes 60. percben történő kiállítása őket fogta meg, aztán nem sokkal a meccs vége előtt Rooney megadta nekik a kegyelemdöfést, amivel a United 3:1-re nyerte a rangadót. A meccsel kapcsolatban érdekesség volt, hogy a régen a PL leggyorsabbjának számító Giggs-et (aki talán most is a meccs legjobbja volt) néha milyen különbséggel futotta körbe a Tottenham ifjú tehetsége Aaron Lenon. A másik említendő az én szokásos kedvenc vesszőparipám, Dimitar  Berbatov, aki sok mindent nem csinált a találkozón, alig volt játékban és amikor mégis, akkor favágó módra hibázta el a helyzeteket. Elég furcsa ezután, hogy Owen még mindig a cserepadon ül. Berbatov érkezése miatt a csapat már elvesztett egy világklasszis csatárt, most komoly, hogy muszáj ennek a majomnak játszania minden meccsen?
• A Manchester a BL első fordulójában Scholes góljával verte a Besiktas-t. Valószínű kevésbé szoros meccsre számítottak, de a fontos 3 pont így is meglett.
• A BL-hez tartozó másik hír, hogy egy másik angol csapat is épp csak egy góllal tudta verni esélytelen ellenfelét. A Debrecen liverpool-i vendégjátékáról beszélek. A magyar bajnok tisztesen helyt tudott állni a Premier League egyik legjobb csapata ellen, még reális gólszerzési esélyük is akadt. Sajnos a találkozó egyetlen gólját az angolok holland csatára szerezte. A DVSC-nek még így sincs oka szégyenkezni, hisz a hazai szurkolók sima kiütéses győzelemre számítottak, nem arra, hogy a mieink végig pariban lesznek velük.
• A Forma-1 Olasz nagydíját Rubens Barichello nyerte. A futam az első pár kört leszámítva a szokásos unalmas körözgetést hozta. A második helyen Jenson Button futott be, a harmadik pedig Hamilton utolsó körös balesetének köszönhetően Kimi Raikkonen lett. Adrian Sutil negyedik lett és életében először szerzett pontot F1-es futamon. A világbajnokság lassan a két Brawn GP-re szűkül, hisz az őket üldöző Red Bull-ok sehol nem voltak a versenyen.
• A Forma-1 idei sokadik nagy botránya a végkifejletéhez közeledik, nagyon úgy néz ki, hogy (az általam is véltekkel ellentétben) Szingapúrban valóban utasította a Renault a pilótáját Nelsinho Piquet-t hogy csapja falnak az autóját, hogy Alonso megnyerhesse a versenyt. A francia istálló menesztette a csapat vezetőjét Flavio Briattore-t, valamint a főmérnök Pat Symonds-t és ezzel kvázi elismerték a vádak valódiságát. Igazából tény, hogy nem volt egy erkölcsileg tiszta húzás, de számtalan ehhez hasonlót láthattunk már. Nelsinho Piquet most ugrált, hogy milyen szemetek voltak vele, de valószínű, hogy őt épp az az álbaleset tartotta a Forma 1-ben egészen idáig a siralmas eredményei ellenére. Ezzel a húzással valószínű elérte, hogy soha egyetlen istálló se szerződtesse, hisz ki vágyik egy olyan pilótára, aki zsarolással, és belső titkok kiteregetésével akarja magát a csapatban tartani?
• A héten kihirdették, hogy idén kik jutnak be a Kosárlabda hírességek csarnokába, a Hall of Fame-be. Bár van köztük jó néhány nagy személyiség, mint az ex-játékos David Robinson, John Stackton, vagy a jelenleg is edzősködő Jerry Sloan és C. Vivian Stringer, azért ebből a garnitúrából egyértelműen mindenki minden idők legnagyobbjára Michael Jordan-re fog majd emlékezni. A levegő ura beszédében félig viccesen még azt is kilátásba helyezte, hogy ötven évesen fogjuk még látni játszani. Szerintem mindenki szívesen fogná szaván hat év múlva

• A hét végén elrajtolt a Premier League. A Manchester szenvedős játékkal legyűrte a frissen feljutott Birmingham City-t vasárnap, aztán tegnap este egy másik feljutó (a Burnley) ellen már nem boldogult. A szokásos elcseszett szezonkezdet megvan, de azért ez az elmúlt hetekben mutatott tré játék nagyon nem járja. Megint sikerült elpuskázni egy tizenegyest (nem is merem már számolni, hogy ez az elmúlt két-három hétben már hanyadik), oké, a bíró nem adott meg egy másik jogosat, de a mutatott játék még így is igen gyengus volt. Evra, Giggsy, Rooney kb ők voltak azok akik igazán harcoltak is a sikerért, a többieknek mintha kedvük sem lett volna a játékhoz, csak lézengtek a pályán. Berbatov-ot meg úgy ahogy van el kéne felejteni. Nem értik meg egymást Rooney-val, a játéka nem illik a csapatéhoz, szóval ideje lenne túladni rajta, vagy kevesebbet csapatba tenni.
• A magyar válogatott vereséget szenvedett Romániától, miután az első félidőben elfelejtettek kimenni a pályára. Vagy legalábbis nem látszott annyira, hogy ott vannak. A csapat a második játékrészben egész tetszetősen játszott, de a gólszerzés sajnos nem akart összejönni. Persze ez csak a főpróba, az előadás majd Portugália és Svédország ellen jön. Csak jöjjön be az a közismert színházi babona…
• A Debrecen győzni tudott Bulgáriában a Szófia ellen, így ha itthon nem kap ki (vagy nem kap egy gólnál többet), akkor szűk 14 év után újra van magyar csapat a BL főtábláján. Azért még ne kiabáljuk el. Ki hitte volna, hogy ilyen még az én életemben bekövetkezhet?
• A hét végén Forma 1 Európa nagydíj, szerencsére a két Renault-val is a rajtrácson, miután az FIA pénzbírságra mérsékelte az eltiltást. Lehet szépíteni, meg magyarázni az okokat, de a legvalószínűbbnek azt tűnik, hogy az előző ítélet kihírdetése után az FIA illetékesek ránéztek a naptárra és akkor vették csak észre, hogy a futam Spanyolországban lesz, szóval nem biztos, hogy okos döntés pont ilyenkor kitessékelni a francia gyár autóit a versenyből. Valencia-ban a kutya nem ment volna ki a futamra, ha Alonso nincs a pályán, a pénz pedig az F1-ben is nagy úr.
• A héten immáron sokadszor fogathajtó Európabajnokság Kecskeméten 20 európai ország, plusz az USA részvételével. Oké tudom én, hogy ez nem EB, hanem VB, de mintha a többi kontinens képviselői nem igazán tolonganának itt. A verseny örömére a DÉMÁSZ (a kecskeméti villanytársaság) is bemutatót tartott: “Hogyan sötétítsük el egy világbajnokság megnyitóját áramszünettel” címmel. A kirobbanó sikert nyilván a cég dolgozóinak heveny csuklásrohamba kezdő anyukái érezhették meg a legjobban.
• Augusztus 20-a van, tehát hagyományosan Vörös Bika Légi Verseny Budapesten a Duna fölött. Aki esetleg arra jár nézze meg, mert nem mindennapi látvány. Bessenyei sajnos idén látszólag nem tartozik az esélyesek közé, de nála soha nem lehet tudni…
• Atlétika VB  zajlik, de az egyetlen magyar éremesélyes Pars Krisztián csúnyán betlizett, így nem fért fel a dobogóra. Ellenben Kővágó Zoltán sikeresen küzdötte vissza magát a diszkoszvetőelitbe a pár évvel ezelőtti rettenetes motoros balesete után.
• Az Orlando Magic leigazolta a White Chocolate néven is ismert veterán irányítót Jason Williams-et. Az egykori NBA bajnok a tavalyi szezonban nem lépett pályára, azt megelőzően a Miami Heat-ben segítette csapatát képességeivel és hátráltatta őket közel ugyanolyan mértékben allűrjeivel. Mivel már 34 éves, illene, hogy idén ne a balhésabb énje jöjjön elő, különben csak többet árt a csapatnak, mint használ.

Mivel mostanában ismét rákaptam a kosárlabdára úgy döntöttem, hogy végre bepótolok egy régi kosarasfilm elmaradást és megnézem Spike Lee alkotását, a Játék ördögét. Az alaptörténetet ismertem, de így sem azt kaptam amit vártam. A film arról szól, hogy az apuka Jake (Denzel Washington) sokéves börtönbüntetését tölti, közben a fia Jesus (Ray Allen, a Boston Celtics sztárja, aki a film készültekor még igencsak újonc fiúcska volt az NBA-ben) Amerika legnagyobb középiskolás kosarassztárjává cseperedik, akiért az összes nagy egyetem és profi klub versenyez. Az állam kormányzója hatalmas kosárlabdarajongó és nagy támogatója a régi alma mater-ének, amit ezúttal a nagy tinisztár odacsábításával akar prezentálni. Mindezt úgy kívánja megvalósítani, hogy kiengedi pár napra a börtönből Jake-et, hogy rábeszélje a fiát válassza azt az egyetemet és ha sikerrel jár, jelentősen mérséklik a büntetését. Kívülről könnyebnek tűnik a dolog, mint megvalósítani, hisz Jesus szívből gyűlöli az apját amiért az anyja halálát okozta.

Bármennyire is tűnjék úgy, ez nem kosárlabda, de még csak nem is sportfilm. Ez egy komoly dráma. Jesus lehetne akár zenész, színész vagy akármi más is. Persze van benne kosarasjelenet is rendesen, de az mégis inkább csak a háttere a filmnek és nem a lényege. A játék ördöge arról szól, hogy egy emberre aki sikeressé válik milyen módon akaszkodnak rá a kevésbé sikeres ismerősei piócaként. Jesus-tól mindenki akar valamit, igazából a húgán, a nagynénjén és talán még az unokatestvérén kívül senki nincs aki ne számításból lenne a fiú mellett. Az apja ebbe a miliőbe csöppen bele és valójában ő is akar valamit tőle, de az elsősorban nem is a szabadság, hanem a megbocsájtás.

Spike Lee ezúttal is kiváló érzékkel mutatja be a szegénynegyedek nyomorát, csak tőle látható hitelességgel vezet minket végig a bűn mélységein és gyakorol igen durva társadalomkritikát nem csak a feketékkel, hanem úgy általában mindenkivel szemben. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért én nem tudtam igazán szeretni ezt a filmet. Lehet, hogy csak rossz hangulatban láttam, hisz vitathatatlan, hogy értékes alkotás, de a lassú történetvezetése miatt engem most nem tudott igazán lekötni.

Ami a színészeket illeti csupa nagy (vagy később azzá váló) nevet sikerült ismét összetrombitálnia Lee-nek, hisz a főszereplő Denzel Washington és Ray Allen mellet ott van még Milla Jovovich, Rosario Dawson, Hill Harper (CSI: NY) és epizódszerepben feltűnik John Turturro illetve a Lakers-szel bajnoki címet szerző Rick Fox is. Ők mind feledhetetlen alakítást nyújtanak és teszik ezt úgy, hogy az ember még azokkal is együtt tud érezni valahol, akik csak kihasználnák Jesus tehetségét.

És ha nem elég az igazán nagy név, akkor említsük még meg, hogy a kilencvenes évek végének megannyi kosaras sztárja teszi tiszteletét egy-egy hosszabb-rövidebb jelenet erejéig. A teljesség igénye nélkül egy lista: Michael Jordan, Shaquile O’Neal, Scottie Pippen, Reggie Miller, Charles Barkley; illetve a kor nagy edzői is megjelennek: George Karl, Dean Smith, Rick Pitino, stb.

Összegzésképp ez egy igencsak kiváló dráma, de sportfilmként nem igazán állja meg a helyét. Nem szokványos történet és nem szokványos történetvezetés az biztos, de aki szórakozni és nem elgondolkodni akar egy filmen, annak nem ajánlanám.

Ebben a bejegyzésben az elmúlt hét engem érintő sporttörténéseit próbálom összefoglalni.

• A Manchester United elvesztette a Community Shield-t, méghozzá úgy, zsinórban harmadszor maradtak alul egy tizenegyespárbajban. A kupa persze nem tartozik a legnagyobb trófeák közé, de még így is én kicsit hangulatukon kívül játszónak éreztem a csapat játékosait a második félidőben. Az elsőben egy bombagóllal vezetéshez jutottak, aztán egy bajnokság megnyerésére elegendő helyzetet hagytak ki. A második félidőben aztán egy Foster hibát kihasználva egyenlített a Chelsea és egy érdekes bírói húzásnak köszönhetően a vezetést is megszerezték. A Chelsea játékos Ballack torkonkönyökölte a balhátvéd Patrice Evra-t a félpályán, a bíró nem állította meg a játékot és így a francia játékos hiánya miatt emberelőnyös helyzetbe kerültek a londoniak a manchester-i kapu előtt, amit aztán nem hagytak kihasználatlanul. A Chelsea játékosaitól nem ez volt az első sportszerűtlen megnyilvánulás, korábban Florent Malouda volt aki nem rúgta ki a labdát, mikor Nani már fél perce sérülten feküdt a földön. A United egyenlítőgólját Wayne Rooney szerezte a hosszabbításban egy Giggs átadásból, de sajnos a csapat nem tudta kihasználni az így szerzett pszichológiai előnyt és a tizenegyespárbajban Giggs és Evra is hibázott így a londoniakhoz került a trófea. Sebaj, a bajnokság, a BL, meg a kupa úgyis fontosabb.
• Az NBA tíz mérkőzésre elmeszelte az Orlando Magic egyik kulcsjátékosát Rashard Lewis-t, mert a vérében egy doppingellenőrzés során gyanúsan magas volt a tesztoszteron szint. A játékos elismerte a hibáját és elnézést kért a csapat vezetőitől valamint szurkolóitól. A kiesése azért is nagy kár, mert a Magic évek óta nem volt olyan erős mint most. Ugyan távozott a csapattól a bajnoki esélyt pár millióval több pénzre váltó, az elmúlt években kulcsszerepet játszó Hedo Turkoglu és a tavalyi év egyik nagy felfedezettje Courtney Lee, de érkezett helyettük a pár éve még új Jordan-ként emlegetett Vince Carter és a tehetséges magasbedobó Ryan Anderson. Rajtuk kívül érkezett még Matt Barnes és Brandon Bass, akik bár nem tartoznak az igazán nagy nevű játékosok közé, de valószínűleg még így is fontos részét tudják majd képezni az ismét a nagydöntőre ácsingózó Magic-nek.
• Michael Scumacher mégsem tér vissza a Forma 1-be. Én azért ehhez a hírhez hozzáfűzném, hogy egyelőre, hisz Schumacher-t ismerve nem kizárt, hogy ha rendbejön a nyaka még azelőtt, hogy Massa újra autóba ülhetne, akkor ismét jelentkezni fog arra a pilótaülésre. Massa helyettese így egyébként Luca Badoer lesz, aki emberemlékezet óta az első olasz Ferrari pilóta. Róla csak annyit tudni amúgy, hogy évek óta dolgozik a Ferrari-nál és hogy olyan tíz éve versenyzett utoljára a már akkor is pocsék Minardi-val. Elnézve, hogy a tavalyi szezon hogyan ment az örökös tesztpilóta Alexander Wurz-nak, szerintem Badoer-nek sem néz ki sok babér.
• Este magyar-román meccs a Puskás Stadionban. Előre láthatólag focit nem, rasszista meg idegengyűlölő gyalázkodásokat viszont igen sokat fogunk látni. A román szurkolók egy igen undorító transzparenssel fogadták pár hete az odalátogató Újpestet, így most minden valószínűség szerint a magyar szurkolóknak is előkerül a magyargárdás IQ-val rendelkező része, hogy tovább mélyítse a két ország közötti amúgy is mély árkokat.

Az elmúlt néhány évem sajnálatos módon a folyamatos tunyulás jegyében telt. Na jó ez így nem igaz, sokat futottam (busz után, villamos után, hév után, a csajok után csak azért nem, mert már van egy) de a szervezett sport valahogy egy ideje kimaradt az életemből. Eleinte azért, mert a barátnőmmel csak hétvégenként tudtam találkozni és épp akkor lettek volna a meccsek is a haverokkal, később a munka miatt (nem nézték jó szemmel, hogy szerdánként négy órával korábban be akartam zárni a boltot, hogy mehessek a bérelt terembe játszani), legutóbb meg azért, mert napi négy órát ingáztam otthonról a melóba és a hétvégén egyszerűen kedvem sem volt megmozdulni. Mióta munkanélküli lettem, időm és kedvem ugyan lett volna mozogni épp csak nem ismertem senkit itt Kecskeméten, szóval megintcsak meg lett lőve a dolog. De ez már szerencsére csak múltidő, ugyanis rátaláltam a kecskeméti amatőr kosárlabdabajnokság oldalára és gyorsan el is határoztam, hogy nekem oda csatlakoznom kell. Persze jelenleg olyan erőben vagyok, hogy még az öt kilós macskánk is lenyomna szkanderben és az elmúlt négy év során csak annyit volt kosárlabda a kezemben, hogy a labda ujjamon pörgetését gyakoroltam, szóval szükségem van egy kis edzésre. Szerencsére ez is megoldódott, a bajnokság oldalán egy srác ajánlott egy helyet, ahova el lehet menni gyakorolni, szóval tegnap ki is mentem arra a pályára. Mondjuk az első 10 dobásomból 7 a gyűrűt sem találta el (4 még a háló alját sem súrolta, olyan rövid lett), de ennek ellenére azért a későbbiekben lassan elkezdtek emlékezni a kezeim a helyes mozgásra (öt évi kosárlabdázás azért nem múlik el nyomtalanul) azonban a lábaimról ugyanez már nem mondható el. Illetve a mozgás helyessége az megvolt, épp csak a sebességet, meg kitartást  illetően akadnak hiányosságok… Mire befejeztem az elvégzett munka alapján abszolút lazának számító két és fél órás gyakorlást olyan érzésem volt, hogy jó eséllyel még egy járókeretes nagyi is odaverne százméteres sífutásban. A ma reggeli ébredés is tartogatott kellemes meglepetéseket, hisz most még olyan izmaim is fájnak amelyek létezéséről nem is tudtam, illetve ha igen, akkor már elfelejtkeztem róluk.  Eszembe is jutott, hogy ha ilyen formában akárcsak csereként is beférnék bármelyik csapatba ebben a bajnokságban, akkor inkább nem is kérnék az egészből. Persze az új évad szerveződéséig még hátra van jó egy hónap, sokat lehet addig fejlődni, de hogy fizikailag utol tudom érni magam, az egyenlőre igencsak esélytelennek tűnik. És ilyenkor már csak abba ijesztő belegondolni, hogy ha nem készültem volna idén egy teljes hónapon keresztül a katonai alkalmasságira, akkor milyen erőben lennék…

Ez a történet, csakúgy mint Ted Mosbey találkozásának ismertetése a feleségével, az óceánban megjelenő első egysejtűek kialakulásától kezdve indul. Történt még úgy 94-95 tájékán, hogy igazán komolyan elkezdtem érdeklődni a kosárlabda iránt. Nekem akkoriban nem Nintendo-m volt, mint megannyi gyereknek, hanem ilyen 2-3000 Ft-ért vehető játékgépem, amihez szintén volt Super Mario, meg ilyenek, de összességében egy elég buta valami volt. Eneek ellenére azért így sikerült kosaras játékot szerezni hozzá. Na az volt az első csalódásom a világ egyik legszebb sportjának videójáték adaptációjával kapcsolatban. Ezt követte az NBA 89 PC-s változata (jó ez mondjuk igazságtalan, hisz azzal 1997-ben találkoztam) amitől ráadásul olyan vírust kaptam, hogy az egész gép elszállt. Azután jött az NBA 96 amihez megdupláztam a gépem memóriáját (Egy 386DX 4 Mega RAM-ját 8 Megára! ), de még úgy sem volt képes elindulni. Ezt követően a Playstation megjelenésével végre a kipróbálásnál tovább jutottam egy játékkal (NBA Live 98) és végre valóban önmagáért csalódhattam óriásit egy kosaras programban. Robotszerű darabos mozgás (mikor a focisjátékok már akkor is tele voltak gyönyörű folyamatos animációkkal) ráadásul kevés is, hisz a megannyi kosaras cselből össz-vissz kettőt lehetett megvalósítani, azokat is iskolatechnikával, nem úgy ahogy az igazán nagyok teszik. A legviccesebb mégis a zsákolások megvalósítása volt, hisz leginkább a kínai kung-fu filmek repülései jutottak az ember eszébe róluk. A legközelebbi próbálkozásom az NBA Live 2001 volt, még szintén PSX-re de a csalódás ugyanakkora volt. A játékosok kidolgozottsága valamivel jobb volt, de a mozgás darabossága és gyér száma megmaradt. Ezután már csak PC-n ismerkedtem az EA Sports (az egyedüli fellelhető kosaras játék gyártója) NBA kiadásaival. Először az NBA Live 2005-tel. Két napnyi próbálkozás után annyira megutáltam, hogy még a DVD-t is kihajítottam amire írva volt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mintha a mozgások animációjával foglalkozó csapat, 98 óta nem is dolgozott volna semmit. Oké bekerült pár új csel, de még mindig rettentő darabosan voltak összekötve a mozdulatok. A játékmenet még csak nyomokban sem emlékeztetett egy valódi kosármeccsre, a védők buták voltak, a fizika pocsék. Az irányítást ráadásul megterhelték olyan fölösleges dolgokkal, mint hogy egy látványos passzért három gombot kellett egyszerre nyomni és csak bizonyos játékosok voltak képesek rájuk. Szintén a passzokhoz kötődött, hogy ha az ember futás közben próbálkozott eggyel, akkor a játékos megállt, két kézbe vette a labdát és csak úgy volt hajlandó passzolni. Na és a grafika… Mikor a Pro Evo Soccer aktuális kiadásában fotografikus minőségű arca volt a játékosoknak, az NBA Live-ban mintha gumiból lett volna mindenkinek. Élettelen beesett szemek, valószínűtlen bőr. Szóval egyszerűen rettenetes. És akkor még nem is beszéltünk az EA Sports játékok (ez érvényes a FIFA-ra, NHL-re és Madden NFL-re, de lehet, hogy a többire is, de én csak ezekkel játszottam) talán legérthetetlenebb, legelcseszettebb funkciójáról: a saját játékos létrehozásáról. Lehet ugyan állítgatni egy csomó mindent, de életszerű arcot létrehozni akkora eséllyel lehet, mint Albacomp-pal NBA-t nyerni. Ráadásul néhány az arcot nagyban meghatározó dologból igen gyér a lista. Hét-nyolc féle hajstílust választhatunk, de még véletlenül sem olyanokat, amilyen embereknek lenni szokott, ráadásul úgy festenek, mintha egy műanyag kalapot raktak volna a játékos fejére, az életszerűségnek még a látszatát is mellőzve. Az arcszőrzettel is hasonló volt a helyzet, kiegészítve azzal, hogy valami érthetetlen okból az EA-nél úgy gondolják, hogy a férfiak képtelenek szimmetrikusan nyírni a szakállukat. Oké, hogy tökéletesen egyenletesre nyírni a szakállat képtelenség, de az azért túlzás, hogy a szakáll egyik oldalának már az állcsúcson vége van, a másik meg szinte a barkóig ér. Jelzem ez is olyasmi, amit a Pro Evo Soccer-ben érdekes módon jól meg tudtak csinálni (Mármint a játékos arc testreszabást. Ott képes voltam megcsinálni a saját arcomat egész élethűen, itt csak Fred Flinstone sikerült). Számomra számítógépes anomália, hogy ott 22 életszerű embert tud a pályán mozgatni a program, itt meg csak 10 gumibábút.

A legutolsó próbám az utolsó PC-re kiadott NBA Live volt, a 2008-as változat, de mivel az égegyadta világon semmi lényegi változás nem történt a 2005-öshöz képest (garfikailag alig több mint a nulla, mozgásokat, játékintelligenciát, játékosépítési funkciót tekintve még az az “alig több mint” jelző is eltűnhet a nulla elől) arról nem írok külön. Illetve csak annyit, hogy egy teljes 4×12 perces meccset játszottam vele összesen, teljesen alapbeállításon (Magic vs Lakers) a legkönnyebb szinten és 174-171 lett a végeredmény. Oké soha nem játszottam sokat NBA játékokkal, de azért ez mégis kicsit durva… A tovább után folytatom már az NBA 2K9 leírásával.
Tovább »

Ma hajnalban véget ért az NBA idei döntője, ami a papírforma szerinti Los Angeles Lakers diatalt hozta. Az elmúlt időben bizony jónéhányszor tartott ébren hajnalig a széria, de sajnos ahogy a BL-ben, idén az NBA-ben is elbukta a kedvenc csapatom a döntőt. A nagy különbség az, hogy a United-től tulajdonképp elvárás volt, hogy végigverje az ágat amelyikre került és nem lett volna meglepetés a győzelme, addig az Orlando Magic már a rájátszás harmadik körbe kerülésével hatalmas meglepetést keltett. Azzal még nagyobbat, hogy az alapszakasz győztes Cleveland-et is búcsúztatták, de sajnos a harmadik bravúr, a Lakers legyőzése már nem sikerült nekik, sima 4-1-el elvéreztek ellenük. Illetve nem annyira sima az a 4-1 hiszen az öt meccsből kétszer is sansza volt a győzelemre a Magic-nek a meccs utolsó másodpercében (egyszer Lee hagyott ki két helyzetet az utolsó percben, egy nagyobbat az utolsó előtti támadáskor, és egy kisebbet a legutolsó pillanatban, de ha lett volna még egy, azaz 1 másodperc a meccsből akkor a Magic nyert volna; a másik alkalommal 3 pontos előnynél tíz másodperccel a vége előtt Howard hagyott ki két büntetőt, ami után a Lakers egy triplával egyenlíteni tudott és hosszabbításban aztán nyerni is) Szóval könnyedén lehetne most az állás 3-2 az orlando-i gárda javára, ehelyett 4-1 a Lakers-nek.

Az élet néha igazságtalan, de ezzel együtt is minden dícséretet megérdemel ez a csapat, hisz derekasan küzdöttek és minden előzetes várakozást sikerült felülmúlniuk.