Ha létezik az idei évben olyan film ami egyértelműen a “Na ezt meg mégis minek kellett?” kategória, akkor az egyértelműen a Valentin nap. Nem több mint megannyi tízpercnyi romantikus sztori lazán összefűzve egy két órás!
filmmé, kiegészítve egyetlen hatalmas rejtéllyel: hogyan tudtak ennyi “A” kategóriás színészt összecsődíteni egy ekkora nulla valamibe?

Nem, a felvezetésem ellenére a Valentin nap nem egy rossz film, nem is jó. Nem. A Valentin nap az a film, amit ha megnézel, két nap múlva már csak momentumait tudod felidézni, annyira jellegtelen. Most nem a romantikus film gyűlölő hímsoviniszta tört elő belőlem, vannak romantikus komédiák amiken nagyon jót tudok szórakozni, vagy elérzékenyülni, de most nem így éreztem, igazán  felkacagni csak egyszer tudtam, átérezni az érzelmi szálat egyszer sem. A drámai rész és a konfliktusok nevetségesen sablonosak voltak, a happy end pedig valami röhejesen életszerűtlen. Olyan módon, ahogy az egy romantikus filmtől is elfogadhatatlan.

Nagyon előreszaladtam. Miről is van itt szó? Adva van február 14, adva van egy csomó pár, akik életük és kapcsolatuk különböző szakaszaiban járnak és adva van néhány az első pillanattól kezdve borítékolható konfliktus. Kik is a főszereplők? A virágárus srác (Ashton Kutcher) aki frissen az ágyból kipattanva kéri meg üzletasszony barátnője (Jessica Alba) kezét. Van a virágárus srác régi jó barátnője (nem olyan értelemben véve) a tanárnéni (Jennifer Garner) aki úgy érzi megtalálta élete szerelmét a frissen elvált (na persze…) szívsebész (Patrick Dempsey) képében. Van a tanárnéni legjobb barátnője a valentin nap gyűlölő sajtós (Jessica Biel) aki egy kiöregedő félben lévő sztársportoló (Eric Dane a Grace klinikából) ügyeit rendezgeti. A sztársportolónak van egy menedzsere is (Queen Latifah) akinél épp egy beugrós recepciós dolgozik (Anne Hathaway) aki reggel még nem be, hanem egy pasi (Topher Grace, Azok a 70-es évek show) ágyából kiugrós volt, egyébként mindenféle férfiakkal beszél domina módjára a telefonon. A már említett tanárnőnek van egy kis diákja, aki valakibe nagyon szerelmes ám így Valentin napkor és minden energiáját abba öli, hogy megajándékozza, még ha látszólag az egész világ össze is esküdött ellene. A kis diák bébiszittere épp a szüzessége elvesztését tervezi a pasijával, mert az ugyebár Valentin napon a legromantikusabb. A srácnak van egy legjobb barátja is (franc se tudja hogy hívják gyerek a Twilight-ból) annak meg egy tipikus sötéééééét (nem a haja árnyalatáról van szó) szőke barátnője (Taylor valami a csaj neve, állítólag ő is híres, biztos az…). A már említett kisdiák valamiért a nagyszüleivel lakik (Hector Elizondo és Shirley MacLaine) akik már közel járnak az arany lakodalmukhoz és annyira mintaházaspár, hogy Bree a Született feleségekből valószínűleg a teljes Lila akác közt lemészárolná, ha cserébe ilyen kapcsolata lehetne. Van egy magát nagyon sikeresnek tartó sportriporter (Jamie Foxx) aki akkora szám, hogy jobb híján őt osztják be utca embere riportokat készíteni Valentin nap alkalmából, ilyen minőségében gyakorlatilag szinte az összes főszereplővel kapcsolatba kerül valahogyan. Na és végül de nem utolsó sorban ott van egy repülő két utasa (Bradley Cooper és Julia Roberts) akik összebarátkoznak út közben, de hogy a többi szálhoz hogyan kapcsolódnak az két jelenettel a vége előttig rejtély marad.

Szóval az látszik, hogy a szálak összefonása szempontjából a készítők kitettek magukért, nem különben a színészek összeválogatását tekintve. Ekkora sztárparádé valószínűleg a Sin City óta nem készült. A gond csak az, hogy hiába a szépen felépített váz és kiváló színészek, ha nincs a dolog tartalommal megtöltve. Romantikus filmhez képest túl sok az ellenszenves, vagy agyilag tök sötét karakter (ráadásul ez elsősorban épp a női felhozatalra érvényes, a pasik közül csak egy példa van rá, ez egy csajfilmnél minimum érdekes). Ott a rengeteg szenteskedés (a végzős középsulisok várjanak a szexszel, ha valaki igazán szeret, még a legdurvább árulást is megbocsátja, ráadásul pár óra alatt) és a kierőszakolt happy end SPOILERES MONDAT KÖVETKEZIK: ha valakivel pár órával korábban szakított a menyasszonya, akkor az teljesen boldog lehet, mikor összejön a csajjal, akire mindig barátként tekintett és aki épp most jött rá, hogy az álompasija nős és mindvégig hazudott neki. Mert a valóságban ez úgy megy, hogy az ekkora csapások kiheverése pár óra alatt megy az embernek, ugye? SPOILER VÉGE. Gyakorlatilag hosszú-hosszú oldalakat meg lehetne tölteni azzal, hogy hány sebből vérzik ez a film, ami lehetetlenné teszi, hogy akár egy percig is komolyan vegyük, vagy beleéljük magunkat valamelyik karakter helyzetébe. Az alapötlet jó volt (kár, hogy a sok szálon futó szerelmi történet ötletéből az angolok évekkel ezelőtt már készítettek egy kategóriákkal jobb filmet…) de gyakorlatilag minden más nélkülözi az eredetiséget, de még a kliséket sem képesek úgy beleépíteni a filmbe, hogy élvezhetővé tegyék vele.

Az meg már csak Jessica Alba rajongóként az én nagy kérdésem lenne, hogy ezért a szerepért miért kellett őt be-castingolni? Kapott összesen 4, írd és mondd négy jelenetet, amelyek közül az egyik csak annyiból állt, hogy odasétál egy recepciós pulthoz és szól két szót. A maradék három sem nagyon volt két-három percnél hosszabb, abból egy volt a lánykérés, egy egy nagyjából teljesen fölösleges beszélgetés, amiből már egyértelműen látszott, hogy mi lesz itt a konfliktus, és ott volt még ugyebár maga a konfliktus. Ennyi. A karaktere pedig a legjellegtelenebb volt az összes közül, gyakorlatilag egy töltelékkarakter, amit más filmekben abszolút no name színésznőkkel szoktak eljátszatni. És ha ez még nem lenne elég, nem is illett hozzá a figura aki ráadásul mindezek után még ellenszenves is volt. Ismét megkérdem akkor: mi szükség volt arra, hogy ő játssza el ezt a karaktert. Négy jelenet, abból három a vőlegényével miközben az szinte végig a vásznon volt és majdnem az összes karakterrel volt interakciója…

Ez mondjuk már csak amolyan személyes dohogás persze. A lényeg, hogy a Valentin nap az a film, amit én senkinek nem ajánlok moziban (vagy úgy általában véve sehogy) megnézni, ha valaki ilyesmire vágyik, még mindig ott van az Igazából szerelem, ami kategóriákkal jobb. A Valentin nap sok mindenre jó (na persze…), de egy igazán romantikus estét megalapozni vele… na arra aztán biztos nem.

A Dark Angel, alias Sötét angyal ismét magyar televízióban. Valószínűleg az Avatar sikerén felbuzdulva az AXN úgy gondolta, hogy jó lenne elővenni újra James Cameron sorozatát, amelyre a többség azért mégsem az őszes hajú rendezőóriás, hanem Jessica Alba, Jensen Ackles, vagy Michael Weatherly miatt emlékszik. A sorozat az AXN SciFi-n fog futni idén tavasszal és bizony nem csak az eddig magyarul vetített első évadot tűzik műsorra, hanem a másodikat is. Ezzel az itthoni Dark Angel rajongók régi nagy álma válik valóra és remélhetőleg rengeteg új rajongót szerez azon kevesek közül akik fogják az AXN egyik kiseb csatornáját. Ha valaki esetleg nem tudná, hogy mi is a Dark Angel, az olvassa el a bejegyzésem róla.

Klikk ide

A minap beszélgettünk kevicével MSN-en és felmerült valahogy ez a téma, nekem pedig eszembe jutott, hogy jó bejegyzés lehetne belőle.

Ez egy érdekes sztori, ami sok-sok évvel ezelőtt indult és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig tartó “szerelem” lesz belőle. A Dark Angel-t (Sötét angyalt) valamikor 2001 magasságban kezdte el sugározni az M1. Akkor még csak annyit tudtam az egészről, hogy a Terminator-t is jegyző James Cameron keze munkája a sorozat és ezért követtem is már az első epizódtól kezdve. Tetszett, de nem voltam még akkora sorozatfüggő akkoriban, hogy minden hétfő este, aztán péntek éjjel ott üljek a TV előtt, úgyhogy igencsak hektikusan néztem, kimaradt jónéhány rész. Mikor másodszor is elkezdte adni a TV, már lelkesebben néztem, pedig addigra már tényleg igazán lehetetlen időben adták. A sztori is nagyon tetszett, de azért az is ott motoszkált bennem végig, hogy “Uramisten, de gyönyörű ez a lány!” szóval, ha nem lenne a valaha készült legjobb posztapokaliptikus sorozat (mondjuk nem túl sok induló van a kategóriában), valószínű akkor is nyálcsorgatva néztem volna minden részt. Mikor lefutott és már-már a John Doe-ban látható nagy cliffhanger-rel ért véget, tiszta ideg lettem, hogy vajon mi lehet a folytatás. Az MTV azonban sajnos nem vette meg a második évadot (ahogy ezt a pofátlan hiányosságot azóta sem pótolta egyik magyar adó sem) így jó ideig nem tudtam meg, hogy mi a folytatás. Egy videotékában dolgoztam akkoriban, ahol volt internet is, így nekiláttam kideríteni, hogy hogyan is működik ez a netes letöltés dolog. És ezzel el is érkeztünk az első dologhoz amit a Dark Angel-nek köszönhetek. Persze valószínűleg akkor is megtanultam volna a torrentezés menetét, ha nincs a DA, de ez volt az első motiváció. Miután letöltöttem a teljes második évadot és az első pár részhez tartozó feliratokat, végre kielégíthettem a régóta tartó kíváncsiságomat. Akkoriban persze nem úgy ment ez a letöltés dolog, mint most, a teljes évad cirka három hét alatt töltődött le a gépre, de megérte kivárni. A Dark Angel volt az első sorozat, amit feliratosan néztem, ráadásul nagyrészt még csak nem is magyar, hanem angol felirattal, így az angol tudásom fejlődése is akkor indult meg rohamosan, olyannyira, hogy miután végignéztem a teljes második évadot, elhatároztam, hogy én aztán elkészítem a feliratot az összes hátralévő részhez. Úgy kábé egy fél epizód után láttam, hogy talán túlzottan nagy fába vágtam a fejszém, de mikor elkészültem vele és feltöltöttem a megfelelő helyre, jelentkezett valaki aki tartotta bennem a lelket, hogy érdemes folytatni. Persze ekkor ez a tevékenység sokkal inkább az unalom űzésére volt jó meló közben, mert dolgozni azt annyira nem kellett, meg ha kellett volna is, akkor sem igazán lett volna rá kedvem. A fordítás közben regisztráltam magam az RTL klub fórumára, az egyetlen olyan helyre, ahol volt némi élet a DA topicban. A némi élet persze azt jelentette, hogy nagyjából három hetente született egy hozzászólás, de az én érkezésemmel ez valamicskét azért felgyorsult. Ahogy haladgattam a részekkel, egyre jobban fordítottam, mind fogalmazásilag, mind az angol szöveg megértését tekintve. Egy pár hónap alatt a végére értem a fordításnak és akkor már hiányzott a Dark Angel-lel kapcsolatos tevékenység, tehát nekiláttam magyar szinkront vadászni az első évadhoz, ha már egyszer adták magyarul. Ekkor segített valaki az RTL klub fórumán, akinek a nevét ugyan ismertem, hisz ő készítette a második évad első pár részének feliratát, de még nem beszéltem vele korábban. Meg ráadásul azt is gondoltam róla a felhasználóneve alapján, hogy pasi. Hamar kiderült, hogy nem az és milyen szerencse volt ez. Na ne szaladjunk előre. Szóval MSN címet váltottunk, hogy megbeszélhessük a szinkronok átküldésének módját. Viszont olyan furcsa volt így, hogy már megint nincs semmi Dark Angel-hez kapcsolódó elfoglaltságom, úgyhogy újabb kihívás után kellett néznem. Nem volt még honlap a sorozathoz, így végül arra esett a választásom. Persze dunsztom nem volt még az egészről, így csak egy gportal-os oldal készítésébe vágtam bele. Egy részét élveztem, de akadtak unalmas dolgok is benne, így nagyon hamar arra jutottam, hogy kell egy szerkesztőtárs, amire sikerült is beszervezem újdonsült netes hölgyismerősömet, vkhir-t. Szóval volt ebben egy kis önzés, de nagy szerencse, komolyan. Ugyanis lehet, hogy ha ez nincs, soha nem ismerkedünk meg jobban. És ha soha nem ismerkedünk meg jobban, akkor én most nem Kecskeméten élek, nem a légierőnél dolgozom, nincs egy gyönyörű Mégane-om… Igen azt akarom ezzel kifejezni, hogy ha nincs a Dark Angel, akkor nem ismerem meg azt a nőt, aki az életem értelmévé vált. Ez az első számú dolog amit a sorozatnak köszönhetek. Lehet sorsszerűséget látni bele, de szerintem csak véletlen. Mikor megnéztem feliratosan a Dark Angel második évadának első pár részét, és szidtam azt a hülyegyereket aki nem volt képes helyesen időzíteni a feliratokat (persze később rájöttem, hogy épp én voltam az a hülye, aki rossz verzióhoz töltötte le a feliratot) eszembe sem jutott, hogy pár hónappal később a szerelmem, azután pedig az életem párja lesz… Annak ellenére, hogy ez a legnagyobb ajándékom a sorozattól, azért akadnak még dolgok. Pl hogy a későbbiekben hanyagoltuk a Gportalt és nekiláttunk egy PHP alapú weboldal fejlesztésébe, ami megtanított engem a weblapszerkesztésre. Ennek az ismeretnek később köszönhettem még egy munkát is. Jó az olyan volt amilyen, de pár hónapig akkor is kerestem vele pénzt. A weblap fejlesztéséhez meg kellett tanulnom a Flash animációk készítését is, ami szintén jól jött még a legutóbbi munkámnál is, hisz a Budapesti Rotary Club rendes évi adománygyűjtő rendezvényéhez nekem kellett Flash alapú oldalt készíteni. A weblap szerkesztése emberekkel is összeismertetett, akikkel azóta is jóban vagyok. Kialakult egy nagyon jó kis összetartó lelkes társaság ami nélkül szintén kevesebb lenne most az életem. Bár sajnos ebből a társaságból személyesen csak egyvalakit ismerek, de ettől még akkor is fontosak számomra. És akkor elérkeztünk a legutolsó dologhoz is amit a Dark Angel-nek köszönhetek, ez pedig a fogalmazás képességem fejlődése. Nem mondom, hogy egy Leslie L Lawrence lett belőlem, de a sorozathoz kapcsolódó három könyv lefordításával igencsak kiszélesítettem az angol tudásom és a magyar szókincsemet is.

Az a vicc az egészben, hogy én mindig azt gondoltam, hogy ha valakinek egy sorozat vagy film ennyire meghatározó az életében, akkor az kizárólag egy őrült klingonnak öltöző trekker, vagy Darth Vader ruhában nősülő Star Wars rajongó lehet, akin az ember csak röhögni képes. Nálam egyik sem áll fenn, mégis annyi, de annyi mindenben segített nekem a Dark Angel, hogy lassan már komolyan megfordult a fejemben, hogy az esetleges majdan születendő gyermekemet, akit a sorozatnak köszönhetően megismert szerelmem szül, Max-nek kéne hívni

“Girls kick ass!”

A Titanic világsikere után James Cameron úgy döntött, hogy a tévés iparban is kipróbálja magát, s így megalkotta az azóta scifi-legendává váló Dark Angel-t. Ez így akár egy szép esti mese kezdete is lehetne, sőt a folytatás is emlékeztet a mesék világára, hisz itt is van egy csúf gonosz mostoha, nevezetesen a sorozatot a második évad végén beszüntető Fox csatorna.

A mesének itt vége is, de akit érdekel, az olvasson tovább, hogy megtudja: mi az oka annak, hogy több évvel a cancel után is rajongók milliói tüntetnek évről évre a folytatásért, hogy mi volt az, ami az addig csak kis csinoskaként kezelt Jessica Alba-t megindította a világhír felé, és hogy mi erről itt miért nem tudunk szinte semmit.

Tehát azt már említettem, hogy a sorozat ötlete James Cameron agyából pattant ki, és mint ilyen, szinte természetes, hogy a jövőben játszódik. A Terminátor filmekkel ellentétben itt a világégés elmaradt, de azért Amerika így is jól megkapta. 2009. júniusában néhány terrorista atombombát robbantott az USA felett és így minden számítógép memóriája az utolsó bitig törlődött, hazavágva ezzel a világ önjelölt urainak a gazdaságát. 2019-re (a sorozat jelenidejére) a harmadik világ szintjére süllyedt az egész ország. (Hogy a világ többi részére milyen hatással volt a „Lökés”, arról nem szól a fáma, de hát van az amcsikon kívül más is a világon?)

No, azért a fegyverkezés továbbra is folyik gőzerővel: egy még bőven a 20. században elindított katonai project keretében, az őssejt-kutatásban és minden egyéb hasonlóban elért sikereken felbuzdulva, emberi és állati DNS keresztezésével (elég sok kudarc után) végre sikerül létrehozniuk a tökéletes katonákat. Azonban 12-en közülük valahogy nem igazán értékelték a katonás fegyelemmel való nevelést, meg az esetleges betegségek következményeként várható élveboncolást és így úgy döntöttek, hogy megszöknek. Ez 2009-ben, épp a „Lökés” évében – de még annak megtörténte előtt – sikerült is nekik.

Az egyikük Max (Jessica Alba), aki felnővén Seattle-ben él és dolgozik egyszerre két állásban. Nappal egy biciklisfutár szolgálatnál, éjjelenként pedig betörőként. Robin Hood módjára elvesz a gazdagoktól, hogy aztán a szegényeknek – magának, a barátainak és a 11 szökött társát kereső magánnyomozónak – adhasson. Nyugodtan csordogál is az élete ebben a mederben, egészen addig, amíg egy betörés során össze nem ismerkedik az ország lelkiismereteként működő Logan Cale-el (Michael Weatherly). Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve számukra, beismerni is ezt azonban talán egy egész élet alatt sem sikerülne. Mindenesetre megegyezésre jutnak: Max segít Logan-nek lebuktatni a rosszfiúkat, Logan segít Max-nek megtalálni a társait.

A történetet több minden is bonyolítja, többek közt az, hogy Max létrehozói nem veszik a legjobb néven, hogy az elmúlt tíz évben hiányzott az eligazításokról, továbbá, hogy nem csak ők szeretnék őt a soraikban látni.

Tovább »