Másnaposok
A múlt héten a laktanya mozijában betévedtünk a Másnaposok című filmre és ez eszembe juttatta, hogy egy olyan fontos alapmű kritikája maradt ki eddig a blogról, ami a Tesó Kódex kedvelőinek kötelező jellegű. Hogy mást ne mondjak, a Tesó Kódex törvényei lépten-nyomon visszaköszönnek a film során. Akkor kezdjük…
A Másnaposok sztorija nagyon életszerű, autentikusságáról pár nagyon kedves kollégám is tudna mesélni a múltkori szakaszösszehozó buliról… mindegy, az más sztori. Szóval a sztori lényege, hogy négyen elmennek legénybúcsút tartani Vegas-ba, aztán másnap már csak hárman ébrednek fel a lakosztályban, jelen van köztük egy baba, egy tigris, viszont egy fő mínuszban vannak, ráadásul épp az hiányzik, aki nélkül a következő nap rendezendő esküvő okafogyottá válik. Mivel az előző éjszakából semmire nem emlékeznek a koraesti koccintást követően, kénytelenek nyomozásba kezdeni, hogy hova lett a vőlegény, az egyikük foga, kié a baba, a tigris, miért van szétverve a lakosztály, mit keres az egyikük ágybetétje a hotel egyik díszének tetején, és mikor cserélték le az autójukat egy URH-s kocsira… tehát csupa ilyen átlag bulizás utáni kérdések. A nyomozás persze tartogat érdekességeket, amiket nem fogok előre lelőni, látni kell. Ami viszont fontos, hogy a helyzet abszurditása ellenére maguk a karakterek valóban életszagúak lettek. Tetszik, hogy igyekeztek a karaktereket olyanokra megírni, amilyenek mi magunk vagyunk, vagy legalalábbis ismerünk ilyeneket. Kikerültek olyan kliséket, amiket szinte bármely hasonló filmben megpróbáltak volna elsütni a készítők. Nem próbáltak plusz poénokat csempészni a filmbe azzal, hogy hülyét csinálnak a szereplőkből és ez nagyon szinpatikus.
Ha már a karakterek, időzzünk el egy kicsit náluk: Ott van például a vőlegény aki látszólag egy tök átlagos srác Doug (a Nemzet aranyában Nicolas Cage segítőjét alakító Justin Bartha), akit valahogy az a szerencse ért, hogy megtalálta azt a lányt, akit kábé minden férfi keres: csinos, okos, kedves, és gazdag. Aztán ott vannak az ő legjobb barátai az általános iskolai tanár Phil (Bradley Cooper, ő sok filmből és sorozatból ismerős lehet: Alias, Kés/Alatt, Ünneprontók ünnepe) ő a társaság Barney-ja, nagydumás, pillanatnak élő, bevállalós, de amitől mégis valóságos a karaktere, hogy mikor igazán éles lesz a helyzet, már ő is komolyan veszi a dolgot. A másik legjobb barát a fogorvos Stu (Ed Helms, bevallom őszintén sehonnan nem rémlik) aki kicsit lúzer szegény. Együtt él a baránőjével, aki első adandó alkalommal megcsalta őt egy hajópincérrel (bocs mixerrel) elhidegült, irányításmániás és úgy összességében még gonosz is. Ennek ellenére Phil mégis a kezének megkérését tervezi a vegas-i buli után (amiről persze nem merte bevallani, hogy Vegas-ba mennek, a barátnője úgy tudta, hogy borkóstoló túra lesz a legénybúcsú). Phil amúgy két lábbal a földön típus és ettől akár unalmas figurának is mondhatnánk, de a film végére azért kiderül, hogy az első benyomások nem mindig bizonyulnak helyesnek. És akkor ott van még a vőlegény harmadik barátja, aki tulajdonképp az ara bátyja és enyhén szellemi fogyatékos szegény. Alan (Zach Galafianakis, aki a Tru Calling és az Emberre támad az eb című sorozatokból lehet ismerős) kétségbeesetten szeretne magának barátokat szerezni és ezért amint Doug megismerkedik a húgával rá is akaszkodik, majd ugyanezt teszi a többiekkel is. Jóindulatú amúgy, de az a típus, akinek a jószándéka több kárt okoz, mint hasznot. Egyébként rengeteg őrültsége van, Phil mellett rajta lehet a legtöbbet röhögni. A filmben igazán csak a négy srácot ismerjük meg, de a nagyobb nevek közül feltűnik még például Heather Graham (Pokolból, de sok filmben játszott még, csak most egy sem jut eszembe), vagy Jeffrey Tambor (Hellboy 1-2, Az ítélet: család), sztárvendégként pedig ott van Mike Tyson, aki nagyszerűen alakítja… Mike Tyson-t.
Ami kritikám lenne az nem is a filmet illeti, hanem a magyar szinkront. Sajnos nem igazán sikerült jól, nem mindenhol adja igazán vissza a sztori hangulatát. Az angol eredeti ismerése nélkül persze abszolút tűrhető.
A Másnaposok az a fajta vígjáték, amiből manapság igazán kevés van: képes sírvaröhögős poénokat szállítani anélkül, hogy alpári lenne és lemenne a fingós-böfögős humor szintjére. Én mindenkinek ajánlom, kivéve a házasodás előtt álló hölgyeket, nekik nagyon nem való belegondolni, hogy a vőlegényük legénybúcsúja idáig is fajulhat…
Tagged with: Filmek
Ez a film…hogy is mondjam…STEAKSZÓSZ
Pontosan. Sokszornézős fajta. Állítólag folytatása is lesz.
Nagyon jó volt. Jó eséllyel pályázik “Az év vígjátéka” címre.
Az utóbbi évek egyik legjobb vígjátéka! 2x néztem meg egymás után moziban, egyszerűen azért, “mert megérdemli”! Szerintem nincs baj a szinkronnal, sőt Alan hangja (Scherer Péter) kifejezetten tetszett!
És erre tényleg a STEAKSZÓSZ a megfelelő kifejezés…