Már dúl egy ideje az Alkonyat mánia a szexuális érettségig legfeljebb csak gondolatban elérő lányok között és engem eddig éppen ez riasztott el a film megtekintésétől, most azonban úgy adódott, hogy egy ismerős kérésére megszereztük DVD-n és ha már úgy is itt volt nálunk, megnéztük. Hááát… én olvastam, hogy sokan a Harry Potter-hez hasonlítják, amin az Alkonyat rajongók rendszerint szeretnek vérig sértődni, pedig joguk aztán nincs hozzá. Egy ilyen összevetést legfeljebb a Harry Potter rajongók vehetnek zokon.

Persze a könyvet nem olvastam, de kétlem, hogy annyit variáltak volna a megfilmesítéskor az alapkoncepción, hogy egy zseniális mű legyen az adaptáció mögött. Az Alkonyat nem több, mint a vámpír mítosz, azon belül is a vámpír-ember szerelem százezredik feldolgozása. Semmi újat nem hoz a témába, amit már el nem mondtak volna ezer másik hasonló történetben, az eredetiségnek még a látszatát sem próbálja mutatni. Értem én, hogy a Rómeó és Júlia világában élő fiatal lányok miért vannak oda egy szerelmi történetért, de ez még annak sem túl fantáziadús. Félreértés ne essék, ez nem egy pocsék film, nem értem azt, hogy sokan miért tekintenek ilyen gyűlölettel rá, de azokat még kevésbé értem, akik fanatikusan rajonganak iránta és dicsőítik az egyediségét állítva, hogy ez a napjaink legjobb története.

Aki esetleg nem ismerné az alapsztorit: leányzó ideiglenesen az apjához költözik, mert anyuci az új pasijával az országot járja. A gimiben a csaj az első nap kiszúrja magának a helyi EMOs banda vezérhímjét (ezt a szerepet az új Dicaprio-ra Robert Pattinson-ra bízták. Na nem azért új Dicaprio, mert akárcsak megközelítené annak színészi képességeit, egyszerűen csak arról van szó, hogy őt is ugyanolyan szívesen pattintanám arcon egy szeneslapáttal) Az EMO-s banda nem közösködik senkivel, meg úgy általában véve is mindenki furcsának tartja őket, de mi persze már rögtön vágjuk miről van szó. A leányzó életét megmenti EMOfiú, mégpedig úgy, hogy ripityára tör egy kocsit, ami más helyzetben a leányzót törte volna össze. Ez a hölgy szerint igencsak furcsa (érdekes másnak nem tűnt fel, hogy mi az a kurva nagy horpadás a kocsin ott, ahova a lány szerveinek kellene felkenődve lennie) és rövid időn belül összeadja a kettőt a kettővel: EMOfiú vámpír. Ezt a fiú is bevallja, de a leányzót ez nem zavarja. Érdekes módon az sem, hogy EMOfiú azt mondja most épp vega életet él (értsd állatok vérét issza csak) de főhősnőnk vére olyan finomnak szaglik, hogy miatta még azzal is felhagyna. Neeem, a kiscsaj még ekkor is úgy megbízik a vámpírban, ahogy az ember évek múltán teszi csak a szerelmével. Persze összejönnek, de akad, akinek ez nem tetszik, aztán jönnek más vámpírok is, akik nem annyira vegák, ott van pl. az a gyerek is, aki kilométerekről kiszagol mindent, de a tőle három méterre álló csajról csak akkor veszi észre, hogy ember, mikor megfordul a szélirány… Szóval jön a sok galiba, de igazából semmi, de komolyan semmi olyan nem történik a filmben, amit ne lehetne látni az első perctől kezdve. Ami a romantikus szálat illeti (szinte csak az van) szintén elég vicces. Persze ezt nem nekem kéne megítélnem, mert alapból nem vagyok oda a romantikus filmekért, de egy percre sem éreztem azt a fajta érzelmi töltetet, amit mondjuk a Rakoncátlan szív hordozott magában. Persze az is lehet, hogy csak a film szereplői voltak képtelenek igazán hitelesen átadni ezt a lángoló, de valahol mégis bűnösnek érzett szerelmet.

A színészekre nem fogok külön kitérni, ha valahova pozícionálnom kellene a teljesítményüket, akkor úgy két-három fokkal a Barátok közt színészeinek játéka és az átlag közé tenném őket, annál feljebb semmiképp.

A film nézése közben amúgy két dolog járt a fejemben, az egyik az, amit Barney mond egyszer Lilly-nek, mikor az rá akarja venni valami igazán nem pasis dologra: “- Nem mehetek, mert van ez az izém. – Mid? – Péniszem” Kábé ilyen érzés felnőtt férfiként megnézni ezt a filmet. Más szempontból tekintve (értsd, megpróbálva eltekinteni attól, hogy pasi vagyok) az Alkonyat-ra egy másik jelző vonatkozik, az, amit az egyik kiképzőm szokott mondogatni néha: “Nem rossz, de a jó az nem ilyen.”

Többen kérdezték már, hogy a Tesó kódexet elküldöm-e emailben, illetve mikor lesz kész az egész és ehhez hasonlók. Jelentem a teljes Tesó kódex lefordításra került és szépen könyv formátumba is lett szedve, ahogy azt a csatolt képeken megtekinthetitek. Már csak párat kell aludnotok és a kódex utolsó részletének felkerüléséig, ami a szótár lesz. Azzal egyidőben elérhetővé teszem az elkészült PDF formátumú Tesó kódexet is. A tesó téma azonban azután sem kerül elhanyagolásra, egy ismerősön keresztül sikerült megszerezni a Bro on the Go kivonatos változatát, így annak a fordításába is belekezdek. Szóval tesóim, már csak párat kell aludnotok, hogy magatokénak mondhassátok a teljes Tesó kódex-et, addig kitartás

Francos dolog néha az Üdülési csekk. Nagyon jó, hogy egy csomó mindenre lehet használni, de ha az embernek készpénzre lenne szüksége, akkor nem feltétlenül jó ha csekkben van a pénze, pláne hogy ha a csekkfüzet pár napon belül lejár. Ilyenkor az ember kénytelen kényszermegoldásokhoz folyamodni, amik aztán végül jól is elsülhetnek. Ilyen volt ez a péntek is.

Megdumáltuk a párommal, hogy felutazik Pestre, mire elszabadulok délután a kiképzésről, és szervezünk magunknak egy kis programot, amit üdülési csekkel lehet kifizetni. Először a Tropicariumban kezdtünk, ami valami ferge… most figyeljetek… teges élménynek bizonyult. Vagy jó egy órába telt míg az egészet végigjártuk, én leginkább a cápák  akváriuma alatt átívelő folyosón ragadtam le. Eleve is valami csodálatos látvány ilyen szögből látni a vizet, de az hogy az ember feje felett 15-20 centivel úsznak el a cápák-ráják és egyéb vízi állatok az valami fantasztikus. Persze tudom, hogy sokaknak ez semmi extra, meg már évek óta létezik a Tropicarium, de eddig én még nem jártam a Campona közelében sem, szóval nekem teljesen új volt az egész. Azt is nagyon meglepőnek találtam, hogy a Tropicarium területén belül a madarak szabadon röpködnek és ha úgy adja a sors, meg is lehet őket érinteni. Mi még kisegeret is láttunk, bár azt erősen kétlem, hogy az állatkert üzemeltetői őt is betervezték oda. Az egyedüli kritika ami a helyet érheti az, hogy a jegypénztáros leányzó olyan kedves volt, mint egy APEH ellenőr, mikor adócsalás nyomait fedezi fel valahol. Értem én, hogy kellenek a csinos lányok az ilyen kirakathelyekre, de valahogy én szívesebben vennék ott egy csúnya kivénhedt banyát is, feltéve, hogy rajta nem azt érzném, hogy legszívesebben lehányna…

A következő úticélunk a Planetárium volt. Szerencsére ez nem hasonlított a South Parkban látható Planeáriumhoz így szintén jó szórakozásnak bizonyult. Egyrészről felidézte bennem azokat az időket, mikor még űrhajós akartam lenni (az valamikor a sheriff és az akcióhős fejvadász korszakom között volt) másrészről az ott sugárzott lézershow olyasmi amit nem látni akárhol. Illetve sehol máshol nem látni. Én még hasonlót sem tapasztaltam korábban. Csodálatos látvány az a fényshow, tényleg leírhatatlan, látni kell. Sajnos ahogy láttuk ezt sokan nem érzik át, mert igen kevesen voltak az előadáson. Én elismerem, hogy nem olcsó mulatság egy jegy, de attól még egy életre szóló élményt kap érte az ember. Leginkább talán a tűzijátékhoz lehetne hasonlítani, de azért különbözik tőle. Óva intenék attól mindenkit, aki a diszkóban látott lézershowt, hogy csak lemondóan legyintsen, ez sokkal nagyobb szabású, ilyet tényleg sehol máshol nem látni. Mi egy best of… show-n voltunk, ami egy elég széles körű zenei egyveleget és ezzel egyúttal igen sok különböző stílusú fényhatást jelentett, de mindenféle összeállítást megtalálni a Planetárium programjában, a meditációstól, Michael Jackson-ig mindent, csak győzzön az ember dönteni.

Összegezve, ha valaki tartalmas szórakozásra vágyik, vagy csak nem tudja mire költse el az Üdülés csekkjét, nagyon ajánlom neki a Tropicarium-ot és a Planetárium lézershow-it is.

Egy tesó úgy viselkedik, mintha értene a szivarokhoz és szeretné is azokat.

SZIVAR SZÓKERESŐ

S           C            H           U          R            C             H            I              L             L             Z            O

Z           F            G          E           D             O            H            A            N            Y            O            L

I            E           W          P           S             C             J          G            O            R            Z            X

V          Z            T          R            C             T             T            L             T            W          A            Y

A          R            L           E           W            I             N            S             K            Y            M           R

R          M           H           S           B             R            A            F             T            U            A            O

V          T            U           I            B             C            B            R            O            Q            T            G

A          E            M          D           L             G            I             S             V            T            E             N

G          R             I           E            E            Y            A            U            T            T            E             O

O          U            D          N            M           A            B            R            K            V            H               J

P           I             O          T            L             J            U            K            O            Z            R            A

F          R            R           E            N            H           K             E            Y            L           R            R

Dohány

Churchill

Zamat

Lewinsky

Humidor

Fidel Castro

Kubai

Szivarvágó

Presidente

Rajongó

Eddig már kétszer láthattuk, ahogy az elsőéves medikusból Superman szakorvossá, majd könyvtári alkalmazottá váló Carter doktor, izé… Flynn Carsen megmenti a világot. Ez alkalommal ehhez John McLaine-hez hasonlóan kurvára nincs kedve, de szintén kedvenc zsarunkhoz hasonlóan senki nem kéri a beleegyezését, egyszerűen csak belekeveredik az ügybe és onnan már nincs kiszállás.

Mindenki kedvenc könyvtárosa ezúttal másra sem vágyik, csak hogy kivehessen egy kis szabadságot, mivel a munkája végképp kikészíti és a személyes kapcsolatai rovására megy. Ez persze viszonylagosan ritka egy könyvtárosnál, de mivel tudjuk, hogy az ő esetében a polcrendezés helyett általánosabb az Amazonas őserdejében rosszfiúk elleni harc egy ereklyéért, nem annyira lepődünk meg a dolgon. A szabit megkapja, de pihenés helyett nagyon hamar belekeveredik a vámpírok hatalmáért folyó harcba (végre egy valóban) gyönyörű nővel az oldalán, az Oroszország régi dicsőségének visszaállításáért küzdő rosszfiúk ellen.

A Titkok könyvtára receptje mindig is a humor, szép helyek, legendás kegytárgyak és világuralomra törő gonoszok elleni harc volt. Ez most sincs másképp. A különbség most talán csak annyi, hogy egy picit több szerepet kap a romantika a sztoriban, de persze azért még így sem megy el szerelmesfilm irányba. Az igazán nagy fordulatok elmaradnak, de igazából ez az előző két részben sem volt másképp, mindemellett az azért érezhető, hogy vagy költségvetési okokból, vagy ötlet hiányában, de ez a harmadik rész valahogy soványkábbra sikeredett, mint az előző kettő. Még így is nagyszerű szórakozás, de ha teszem azt ez lenne a széria első része, nem biztos, hogy készülne belőle folytatás. Mindamellett nekem még így is tetszett, de az előző két rész azért jobb volt és remélem, hogy a negyedik is (ha készül, nagyon remélem, hogy fog) az lesz. Ha tartanák az eddigi ütemtervet 2010-ben jönnie kéne egy újnak…

Ami engem illet én szívesen izgulnék végig még egy-két Flynn Carsen kalandot, hisz Indiana Jones, Lara Croft és Ben Gates mellett nem igazán akad valamire való kalandfilmes figura és a közeljövőben egyikük újra feltűnése sem várható sajnos, márpedig a jó kalandfilm jelenleg igencsak hiánykategória.

Egy tesó nem hallgat csajzenét… tesói előtt. Mikor egyedül van, egy tesó meghallgathat, teszem azt egy, vagy két Sarah McLachlan albumot, de kizárólag azért, hogy értékes betekintést nyerjen a női pszichébe, véletlenül sem azért, mert ezeket a melódiákat tragikusan szívfájdítónak, de érdekes módon felemelőnek is tartja egyszerre.

Ha egy tesó látja, hogy tesója verekedésbe keveredik, azonnal fedezi a tesó hátát.

KIVÉTEL: Ha a tesó egy ijesztő alakkal verekedett össze.

KIVÉTEL: Ha ez a harmadik (vagy több) verekedés amibe a tesó keveredett azon a héten.

KIVÉTEL: Ha a tesónak igazolása van róla, hogy a fizikoterapeutája eltiltotta őt bárki hátának fedezésétől.

Az Éjszaka a múzeumban első része annak idején kiválóan példázta, hogy egy egyszerű ötletre hogyan lehet nagyszerű családi szórakozást építeni. Nem reformálta ugyan meg a filmvilágot, de arra a másfél órára teljesen le tudta kötni az embert. Vajon a második résszel sikerült ugyanezt elérnie a készítőknek?

Az Éjszaka a múzeumban 2 sok szempontból tovább viszi az első rész hagyományait. Vannak benne vicces történelmi karakterek, gonosz figurák és megannyi apró poén. Ami a kötelező folytatás receptet illeti, természetesen abból is kapunk: itt minden nagyobb, több és látványosabb. Azért akad olyan is amiben kevesebb ez a film és az pedig a sztori kohéziója. Igazából a kerettörténet nem sokkal több a látványos és/vagy vicces jelenetek összekötésénél. Az alapsztori annyi, hogy Larry (Ben Stiler) befutott feltaláló lett és magára hagyta az általa az előz részben őrzött múzeumot. Azt átalakítják és a kiállítási tárgyak többsége átkerül a Smithsonian Múzeumba, többek közt az az egyiptomi ereklye is, ami a múzeum életre kelését okozza. Larry nem hagyhatja, hogy barátai szétszóródjanak, azt meg különösen nem, hogy a nagy Smithsonian összes műtárgya életre keljen és úgy szabaduljon rá a világra, ezért felkerekedik, hogy ezt megakadályozza. Persze későn érkezik és így kénytelen megküzdeni az életre kelő Kahmunrah-val, Napoleonnal, Rettegett Ivánnal és sok egyéb gonosztevővel. Ebben többnyire csak Amelia Earhart segítségére támaszkodhat.

Nagyon sok mulatságos helyzet vezet végül a kiszámítható végkifejlethez, de az igazi szórakozáshoz azért nem árt, ha az ember az agyát alapjáratra állítja, mert akadnak benne akkora lehetetlen marhaságok (és itt most nem olyasmikre gondolok, amik a sztori fantasy jellegéből adódnak) hogy még egy gyerek is haját tépheti tőlük. Azonban ezeket figyelmen kívül hagyva tényleg jót szórakozhatunk, de azért személyes véleményem szerint az előző rész jobb volt.

Egy tesó tartózkodik a túlzott részletességtől, mikor szexuális hőstetteiről mesél tesóinak.

Érzékletes képet szolgáltatva, miközben leírsz egy szexuális aktust, akaratlanul is arra kényszeríted a tesóidat, hogy elképzeljenek téged meztelenül… és onnan már nincs visszaút.

Milyen részletességig mehetsz el?

Egy tesó soha nem érzi magát megsértve, ha egy másik tesónak nem sikerül időben viszonoznia a hívását, SMS-ét, vagy e-mail-jét.

Elfogadhatatlan, hogy két tesó megosztozzon egy szállodai ágyon anélkül, hogy előtte kimerítették volna az összes kanapé, függőágy, párnák-a-földön kombinációt. Ha továbbra is elkerülhetetlen az együttalvás, hogy megelőzzenek minden véletlen kanál balesetet, szkanderrel* meghatározzák, hogy ki alszik a takaró alatt. Miután eldőlt, mindkét tesó igyekszik annyi réteget maga alá, illetve fölé venni, mielőtt egy néma ökölkocival jó éjszakát kívánna a másiknak.

* Nem az ágyon

Pacsi kivitelezése közben egy tesó számára tilos összekulcsolni az ujjait tesójával, vagy megragadni annak markát.

Tesóéta sarok

„Hai-Pacsi-ku”

Egy-két-há-négy-öt
Emeld mindet magasba
Majd csapj, s engedj, te

Egy tesó nem keres alkalmat a bosszúra, ha tesói társaságában kiüti magát és telemarkerezett arccal ébred fel.

A múlt héten a laktanya mozijában betévedtünk a Másnaposok című filmre és ez eszembe juttatta, hogy egy olyan fontos alapmű kritikája maradt ki eddig a blogról, ami a Tesó Kódex kedvelőinek kötelező jellegű. Hogy mást ne mondjak, a Tesó Kódex törvényei lépten-nyomon visszaköszönnek a film során. Akkor kezdjük…

A Másnaposok sztorija nagyon életszerű, autentikusságáról pár nagyon kedves kollégám is tudna mesélni a múltkori szakaszösszehozó buliról… mindegy, az más sztori. Szóval a sztori lényege, hogy négyen elmennek legénybúcsút tartani Vegas-ba, aztán másnap már csak hárman ébrednek fel a lakosztályban, jelen van köztük egy baba, egy tigris, viszont egy fő mínuszban vannak, ráadásul épp az hiányzik, aki nélkül a következő nap rendezendő esküvő okafogyottá válik. Mivel az előző éjszakából semmire nem emlékeznek a koraesti koccintást követően, kénytelenek nyomozásba kezdeni, hogy hova lett a vőlegény, az egyikük foga, kié a baba, a tigris, miért van szétverve a lakosztály, mit keres az egyikük ágybetétje a hotel egyik díszének tetején, és mikor cserélték le az autójukat egy URH-s kocsira… tehát csupa ilyen átlag bulizás utáni kérdések. A nyomozás persze tartogat érdekességeket, amiket nem fogok előre lelőni, látni kell. Ami viszont fontos, hogy a helyzet abszurditása ellenére maguk a karakterek valóban életszagúak lettek. Tetszik, hogy igyekeztek a karaktereket olyanokra megírni, amilyenek mi magunk vagyunk, vagy legalalábbis ismerünk ilyeneket. Kikerültek olyan kliséket, amiket szinte bármely hasonló filmben megpróbáltak volna elsütni a készítők. Nem próbáltak plusz poénokat csempészni a filmbe azzal, hogy hülyét csinálnak a szereplőkből és ez nagyon szinpatikus.

Ha már a karakterek, időzzünk el egy kicsit náluk: Ott van például a vőlegény aki látszólag egy tök átlagos srác Doug (a Nemzet aranyában Nicolas Cage segítőjét alakító Justin Bartha), akit valahogy az a szerencse ért, hogy megtalálta azt a lányt, akit kábé minden férfi keres: csinos, okos, kedves, és gazdag. Aztán ott vannak az ő legjobb barátai az általános iskolai tanár Phil (Bradley Cooper, ő sok filmből és sorozatból ismerős lehet: Alias, Kés/Alatt, Ünneprontók ünnepe) ő a társaság Barney-ja, nagydumás, pillanatnak élő, bevállalós, de amitől mégis valóságos a karaktere, hogy mikor igazán éles lesz a helyzet, már ő is komolyan veszi a dolgot. A másik legjobb barát a fogorvos Stu (Ed Helms, bevallom őszintén sehonnan nem rémlik) aki kicsit lúzer szegény. Együtt él a baránőjével, aki első adandó alkalommal megcsalta őt egy hajópincérrel (bocs mixerrel) elhidegült, irányításmániás és úgy összességében még gonosz is. Ennek ellenére Phil mégis a kezének megkérését tervezi a vegas-i buli után (amiről persze nem merte bevallani, hogy Vegas-ba mennek, a barátnője úgy tudta, hogy borkóstoló túra lesz a legénybúcsú). Phil amúgy két lábbal a földön típus és ettől akár unalmas figurának is mondhatnánk, de a film végére azért kiderül, hogy az első benyomások nem mindig bizonyulnak helyesnek. És akkor ott van még a vőlegény harmadik barátja, aki tulajdonképp az ara bátyja és enyhén szellemi fogyatékos szegény. Alan (Zach Galafianakis, aki a Tru Calling és az Emberre támad az eb című sorozatokból lehet ismerős) kétségbeesetten szeretne magának barátokat szerezni és ezért amint Doug megismerkedik a húgával rá is akaszkodik, majd ugyanezt teszi a többiekkel is. Jóindulatú amúgy, de az a típus, akinek a jószándéka több kárt okoz, mint hasznot. Egyébként rengeteg őrültsége van, Phil mellett rajta lehet a legtöbbet röhögni. A filmben igazán csak a négy srácot ismerjük meg, de a nagyobb nevek közül feltűnik még például Heather Graham (Pokolból, de sok filmben játszott még, csak most egy sem jut eszembe), vagy Jeffrey Tambor (Hellboy 1-2, Az ítélet: család), sztárvendégként pedig ott van Mike Tyson, aki nagyszerűen alakítja… Mike Tyson-t.

Ami kritikám lenne az nem is a filmet illeti, hanem a magyar szinkront. Sajnos nem igazán sikerült jól, nem mindenhol adja igazán vissza a sztori hangulatát. Az angol eredeti ismerése nélkül persze abszolút tűrhető.

A Másnaposok az a fajta vígjáték, amiből manapság igazán kevés van: képes sírvaröhögős poénokat szállítani anélkül, hogy alpári lenne és lemenne a fingós-böfögős humor szintjére. Én mindenkinek ajánlom, kivéve a házasodás előtt álló hölgyeket, nekik nagyon nem való belegondolni, hogy a vőlegényük legénybúcsúja idáig is fajulhat…

Egy tesó kizárólag akkor manikűröztet, ha (a) megpróbál lefeküdni egy dögös ázsiai manikűrös csajjal, vagy (b) több mint egy hónap telt el az utolsó manikűröztetése óta. Ez a Tesó kódex, nem a Tahó kódex.

Egy tesó fenntartja magának a jogot, hogy egyszerűen kisétáljon egy randiról az első öt percben.

A CITROM TÖRVÉNY

A citrom törvény egy kevésbé ismert randizási kiskapu, amely megengedi egy tesónak, hogy magyarázat nélkül lelépjen bármilyen randiról az első öt perc folyamán. Hányszor volt már, hogy egy tesó olyan vakrandira kényszerült, ahol a hölgy nagyjából a maszk nélkül Predator-ra hasonlított? Most a Citrom Törvénynek köszönhetően, nem kell többet végigülnöd ezt a kínszenvedést, vagy vesztegetned a Predator idejét. Egyszerűen átnyújtod a hölgynek a Citrom Törvény kártyát és már távoztál is az ajtón.

Igaz-e vagy sem, egy tesó soha nem nyilvánítja ki tetszését egy Broadway show, vagy musical irányába, azon egyértelmű tény ellenére sem, hogy igen, a Broadway első szótagja angolul tesót jelent.

Roland Emmerich megannyiszor elpusztította részben a Földet (Függetlenség napja, Godzilla, Holnapután), most úgy érezte elérkezett az idő, hogy kiteljesítse ezt a munkásságát. Lássuk hogyan sikerült neki.

Ha csak egy szóval szeretnék fogalmazni, azt mondanám: jól. Szerencsére ha kibővítem sem úgy nézne ki, hogy odakerül a “nem” szó a “jól” elé. Mivel is kezdjem? A film látványvilága egész egyszerűen fantasztikus. Ahogy a városok pusztulását bemutatják, az valami hihetetlen és mivel gyakran ezt a szereplőink szempontjából láthatjuk, igazán félelmetes hatást kelt. Egyértelműen látszik, hogy rengeteg energiát fektettek az effektekbe. Bár olvastam véleményt, ami szerint a történettel nem szöszöltek ennyit, ezt nem merném kijelenteni. Oké, a sztori nem annyira összetett, mint mondjuk a Blöff-é, de attól még épp elég kidolgozott, hogy összetartsa a sztorit. Akadnak benne hibák, de annyira nem durvák, hogy kizökkentse az embert a film élvezetéből. Igazán kötekedni sem akarok rajtuk, mert hogy őszinte legyek a többségükbe csak a film után gondoltam bele.

Amúgy a sztori annyi lenne, hogy napkitörések hatására a Föld magja elkezd felmelegedni, ami pár év alatt odáig fajul, hogy a tektonikus elemek elcsúsznak egymástól, vulkánok törnek ki, meg ehhez hasonlók és ez nekünk rossz. Megjelenik kötelező jelleggel a tudós, aki ezt megjósolja előre (kihagyva egy kötelező klisét, itt nem csak a balhé kirobbanása után kezdenek el hinni neki) aztán ott van az elvált családapa, aki még mindig szereti a családját (feleség, két gyerek), van a feleség, az új férj, az USA elnöke és még megannyi olyan karakter, akiknek egy ilyen filmben fel kell tűnniük. A családapa, a feleség, új férj, gyerekek mind összeállnak, hogy eljussanak a túlélést jelentő Kánaánba, nagyrészt az ő útjukat mutatja be a film. Meglepő fordulatok tényleg nincsenek, de aki nem a látvány miatt ül be egy ilyen filmre, az tényleg magára vessen.

Roland Emmerich elég szép szereplőgárdát trombitált össze ehhez a filmjéhez is. A teljesség igénye nélkül: John Cusack, Amanda Peet, Danny Glover, Thandie Newton, Oliver Platt, Woody Harelson. Ilyen stáblistával nem érheti meglepetés az embert a színészi teljesítményt illetően. Mind hitelesek ahogy az tőlük elvárható.

Tipikusan moziban nézős film. Az ilyen látványvilág igazán ott érvényesül és egyelőre nem tudnám megmondani, hogy TV képernyőn megnézve is keltené-e azt a: “hű te jó ég” érzést, amit a moziteremben ülve. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, aki nem mély drámát, vagy soha nem látott karaktereket vár el egy filmtől.

Egy igazi tesó nem nevet, ha egy pasit ágyékon találnak.

KIVÉTEL: Ha nem ismeri a fickót.

Házigazdaként egy tesó elegendő pizzát rendel minden tesójának.

A PIZZA EGYENLET

p = 3b/8

p = a pizzák száma (felkerekítve a legközelebbi egész számra)
b = a tesók száma (magadat is beleszámítva)

Egyenlet amely feltételezi a tesó éhség együtthatót (h):

h(b) = m/∆t

m = a tesó tömege
∆t = eltelt idő a tesó legutolsó étkezése óta

Az egyenlet feltételezi, hogy nincs éhség változás sebesség, ez teljes egészében megjelenik a Stinson Féle Pizza Integrálban:

p (b) = ∫∞ b {1+[b/(b+1)]}*3,4/8