Ha egy tesó fősulira megy, kutya kötelessége mindent megtenni, hogy szétrúgja a tesója fősulija csapatának seggét hétvégén a sportpályán.

A tegnapi szolgáltaból hazaesve ma reggel végre volt időm megnézni a House hatodik évadának nyitó duplaepizódját. A következő írás a sorozatot a magyaron követőknek durván spoileres, de ha valakit nem zavar, hogy ellövöm neki az ötödik évad végének hatalmas csattanóját akkor olvasson tovább.

Szóval doktor Ház a (dili)házban, ez is lehetne az évad rendhagyó nyitórészének az alcíme. Miért rendhagyó? Mert nincs benne beteg. Vagyis van, nem is egy, de nem olyan fajta amit House gyógyítani szokott, sőt, ugyebár ő maga is beteg ebben a helyzetben. Szerencsére a Vicodin-ról történő leszokó időszakról csak egy klipet kapunk a rész elején, az azt követő 85 percet a rehabilitáció teszi ki, ami leginkább abból áll, hogy az intézet dolgozói hogyan akarnak az ősbunkó House-ból egy tisztes állampolgárt csinálni. Az igyekvés ugyan derék, de igazából a főorvost leszámítva senki nincs a szanatóriumban aki House-szal egy súlycsoportban lenne. Mindezekből eleinte igencsak durva house-i poénok születnek, de aztán a duplarész második felében már inkább a dráma uralja a hangulatot. Ez nem egy olyan epizód amelyben House egyetlen orvosként megoldja a megoldhatatlant is. Nem. Ez egy olyan rész amelyben olyan mélységét látjuk a karakternek, amelyet eddig nem igazán mutatott. Persze lehetett tudni róla, hogy ott van, hisz ha nem lenne, akkor Wilson már rég mással barátkozna. Ennek ellenére talán csak a negyedik évad zárórészében kaptunk ízelítőt ebből a House-ból, mikor kómában a buszra hallucinálta magát Amber-rel és kiöntötte neki, hogy mit érez. Persze attól még a jó öreg Greg nem lett egy síró-picsogó, a jellemének lényege az epizód végére sem változik meg jelentősen, de mindenképp pozitív irányba halad. Az persze nagy kérdés, hogy a továbbiakban mit kezdenek majd a karakterrel, hisz ha House ne adj isten jelentősen veszítene a bunkóságából, akkor az a sorozatnak nem tenne jót. Másrészről az alkotóknak lépniük kellett valamit, hisz az évadok során egyre durvábbá és durvábbá tették, ami odáig vezethetett volna, hogy a végén kifejezetten ellenszenvessé válik még a rajongók számára is. Azért van bennem egy kis félsz, hogy elmaradnak majd a nagy beszólások, de igazán nem hiszem, hogy ezt megtennék velünk a készítők.

Szemét lennék, ha kihagynám a bejegyzésemből az intézet többi bentlakóját. Szerencsére a készítőknek sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a még vicces de a maga módján idegesítő és a lehetetlen karakterek között. Kapunk mindenféle figurát akit egy ilyen osztályra el tudunk képzelni, de mindezt úgy, hogy a karakterek nem lesznek túlzottan mesterkéltek és a színészek megfelelő hitelességgel képesek életet lehelni beléjük. Ugyanez egyébként jellemző a nem beutaltat alakítókra is, elsősorban az olyan nagyobb nevekre, mint Franka Potente (a Lé meg a Lolához képest felszedett vagy 15 kilót, amitől végre nőnek és nem csontváznak tűnik), vagy a főorvost játszó André Braugher (aki ugyan névről lehet, hogy nem ismerős, de megannyi filmben és sorozatban láthattuk már). Nagyon jól kapták össze ezt a színészi gárdát, bár a House-ra ez mindig jellemző volt, most azonban nem kizárólag egy hetibeteget és családját kellett castingolni, hanem egy komplett színészgárdát, hisz House-on és Wilson-on kívül (meg az elején talán Cuddy-t láttuk felvillani egy pillanatra, ahogy nézi House-t az ablakon keresztül) senki nem tűnt fel az eredeti szereplők közül.

Igazából kellett ez a duplarész ahhoz, hogy feloldják az előző évad végén kialakult helyzetet. Hogy lehetett volna másképp is csinálni? Biztosan. Azonban jól, már nem hiszem, hogy lehetett volna ennél jobban. Igen, tény, hogy hiányzott egy kicsit a többi karakter, de ha azt vesszük nem véletlenül nem “Princeton Plainsboro” vagy “Diagnosztikai osztály” a sorozat címe. Szóval szüksége volt erre a kis vérfrissítésre a sorozatnak, nagyon jól sikerült epizód volt, de nem szeretném, hogy a szériában nagyon több ennyire a témától elütő rész legyen. Remélem, hogy hamar visszaáll a világ rendje és House a diliházból visszateszi székhelyét az irodájába gyógyítani, a stábját és Wilson-t szivatni, na meg persze Cuddy-t idegesíteni (nem feltétlenül ebben a sorrendben).

A tesóknak el kell menniük kempingezni egyszer egy évben, vagy legalább meg kell próbálniuk gyújtani egy tüzet.

Megjegyzés: Tüzet gyújtani odakint.

Egy tesó felhívja a figyelmét egy másik tesónak, ha megjelenik a színen egy bögyös nő, függetlenül attól, hogy ismeri-e az adott tesót, vagy sem. Egy ilyen figyelemfelhívás, nem történhet verbálisan.

HOGYAN JELEZZÜK NAGY MELLEK FELTŰNÉSÉT

LÁBRA TAPOSÁS – Nyilvános éttermekben kerülendő

SZEMMEL MUTATÁS

FÜRGE SÍPCSONTON RÚGÁS – Kizárólag D-s vagy annál nagyobb melltartó esetén, légyszi.

Ha egy tesó a mosdóban tartózkodik és kifogy a WC papírból, tesója adhat neki egy újat, de a kezük nem érintkezhet, illetve az ajtó nem nyílhat ki 30 fokosnál nagyobbra.

A Heroes szezonnyitóján is túl vagyok. Igazából ennél jobb kifejezést nem is tudnék mondani rá, mert nagyon negatív jelzőt nem mondhatok rá, de jót meg nem érdemel meg. A siralmas harmadik évad végén én azt mondtam nekem ennyi, vége, soha többé ebből a szériából, de aztán most a párom rádumált, hogy ezt azért még próbáljuk be.

Igazából az az én nagy bajom, hogy nem lett olyan szar, mint amilyen a harmadik évad volt, de kellőképp jellegtelen volt ahhoz, hogy véleményt lehessen róla formálni. Megint nyolcmillió szálon indul el a sztori, de előre még nem lehet látni, hogy hogyan kapcsolódnak majd össze. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy azok akik az eddigi évadokban fontosabb karakterek voltak, azok most is azok lesznek. Egyelőre a nagy bekövetkezendő apokalipszist amellyel minden évad elején riogattak minket nem látjuk, de valószínű, hogy ha lesz, az T-Bag-gel és csapatával függ majd össze. Ha már szóba került Robert Knepper, róla és az embereiről egyelőre nem igazán lehet megállapítani, hogy pozitív avagy negatív karakterek lesznek-e. Egyelőre az utóbbi felé dőlnek, de ismerve a Heroes íróit, lazán kihozhatnak belőlük mást is. Tudom, hogy amúgy T-Bag áthozásával nyilván Prison Break rajongókat akartak idecsábítani, de olyan a sorozat végére már nem sok maradt (erőteljes gonosz vigyor) szóval kizárólag miatta nem hiszem, hogy túl sokan vágnak majd bele, a már amúgy is haldokló Heroes-ba.  Amúgy Knepper ide, Knepper oda, ebben a sorozatban továbbra is egyetlen színész van, aki zseniálisat alakít, az pedig Zachary Quinto, a többiek inkább csak elvannak.

A nagy baj ezzel a szezonnyitóval igazából kettős: egyrészről a történtek alig tesznek ki többet egy epizódra valónál, mégis kettőbe húzták szét őket, másrészről nem tereli igazán új irányba a sorozatot ami megfeneklett egy szinten. A karakterek sem igazán fejlődnek semerre, hisz ugyanazokat a siralmasan idióta hibákat képesek elkövetni, amiket már korábban százszor, és az írók továbbra is egyszerűen képtelenek (vagy jobb szó, hogy nem is akarnak) meghúzni legalább egy leheletvékony vonalat a pozitív és negatív karakterek közt, most épp még csak Tracy-t billentették át egy pillanat alatt a pozitív oldalra, de korábban megtették ezt a szociopata Sylar-rel vagy fordított irányban Suresh-sel, Nathen-nel és ez libikóka azért már több mint unalmas.

Ez a bevezetés egyébként vitatathatatlanul jobb lett, mint a harmadik évad (szinte) bármelyik része, de ekkora színvonal emelkedés a túléléshez kevés lesz. Én a magam részéről egy-két részt még vállalok, de ha csak ennyire lesznek képesek, akkor az nem elég ahhoz, hogy még a szezon (fejezet) zárót is megnézzem.

Hú alig bírom kapkodni a fejem, olyan gyors egymásutánban indulnak a sorozataim. Most épp a Fringe új évadának leírása következik, de visszavan még a House, a Heroes, a Flash Forward, Dollhouse, Született feleségek… Na mindegy, ez csak egyéni szoc. probléma…

Szóval Fringe. Tavaly az első évad szerintem kiérdemelte a legjobb újonc címet, annak ellenére, hogy bevallom őszintén én nem sokat vártam tőle előzetesen, főleg az új X-akták jelző miatt. Hát nem az lett, de még milyen szerencse, hogy nem.

Az előző évad azzal ért véget, hogy Olivia egy másik világban találkozott Bell-el a Massive Dynamic alapítójával és Bishop prof régi nagy barátjával, Peter-ről pedig kiderült, hogy valójában már évek óta halott, legalábbis az eredetije, őt valószínűleg Walter szerezte be egy másik univerzumból. Szóval bonyolult a helyzet. Az új évad nem tudni, hogy mennyivel az előző vége után kezdődik, de nem kizárt, hogy közvetlenül a Dunham-Bell találkozót követően. Olivia autója balesetet szenved, ő pedig kirepül a szélvédőn keresztül az úttestre. Apró érdekesség, hogy a beleset és a szélvédőn való keresztülrepülés között eltelik cirka 2-3 óra ami alatt Olivia nem is volt az autóban. Ez így ebben a formában viszonylag ritka az autóbaleseteknél és ezt az ügyben nyomozó FBI ügynöknő is így gondolja, nyomozna is a témában csak aztán átnyújtják neki a jelentést amit legnagyobb meglepetésére ő maga írt… Közben valami okos kitalálja, hogy az FBI Fringe részlege (az előző évadban nem rémlik, hogy valaha is nevezték volna így) csak viszi a pénzt és különben is minek, úgyhogy nosza be kéne zárni. Közben feltűnik egy érdekes képességekkel rendelkező gyilkos akit valaki Olivia megölésével bízott meg és a feladatának végrehajtását tekintve igen lelkes.

Nagy vonalakban ennyi a szezonnyitó alapsztorija. Igazából nem is érezni, hogy hónapok óta nem láttunk Fringe epizódot, már az első pillanattól kezdve berántja az embert a már megszokott hangulat. Kapunk egy kis ízelítőt, hogy milyen irányba indul majd a sorozat, de egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Az új irányt leszámítva viszont nem érezni, hogy egy új évadba léptünk, ez még mindig ugyanaz a magas színvonalú, rejtélyekkel és (ál)tudományos húzásokkal teletűzdelt sorozat, ami tavaly is olyan sok embert magával rántott.

Az első részben (lehet, hogy csak Olivia balesete miatt) az eddigieknél fontosabb szerepet kapott Peter (az sem zárható persze ki, hogy a sok Anna Torv kritizáló miatt közkívánatra őt emelik majd előre főszereplőnek) és feltűnt egy új állandó szereplő, a balesettel kapcsolatban nem hivatalos nyomozásba kezdő FBI ügynöknő, aki egyelőre szimpatikusnak tűnik és a választott színésznő is megfelelően alakítja a karaktert.

A szezonnyitó hozta a megszokott izgalmas rejtélyes légkört és emiatt szerintem idén is érdemes lesz hétről hétre követni az FBI különleges csoportjának nyomozásait.

Tesók nem beszélnek franciául egymással.

Egy tesó megtartja a megfelelő távolságot a szexbarátnőitől.

Hogy fenntartsa a tisztaságát ennek a gyönyörű, személytelen és tartalmatlan kapcsolatnak, egy tesó soha nem kötődik érzelmileg a szexbarátnőjéhez.

MIT TEGYÜNK, HOGY A SZEXBARÁTNŐ KIZÁRÓLAG SZEXBARÁTNŐ MARADJON

A másik általam nézett hétfői sitcomnak is most volt a premierje, szerencsére számomra pozitívabb kicsengéssel, mint a How I Met esetében.

A Big Bang második évada azzal ért véget, hogy bár Leonard és Penny is szerelmes a másikba, de nem adják ezt egymás tudtára, még akkor sem, mikor Leonard a fiúkkal három hónapra az északi(déli? nem emlékszem már) sarkra indul egy tudományos kutatás miatt. Az új évad a három hónap lejárta után kezdődik pont azzal, hogy a fiúk télapó méretű szakállal (persze Sheldon nem, hisz ő nyírta, vagy mifene) és szintén a nevezettéhez hasonló méretű zsákokkal beesnek a bérház ajtaján. Amint felérnek a lépcső tetejére, Penny finom célzásokkal (nyakába ugrik és lesmárolja) Leonard tudtára adja, hogy akkor lépjenek már Túl a barátságon (heh:P) Mindezt egyedül az expedíció alatt történtek hátráltathatják…

Elöljáróban annyit, hogy nagy szerencséje a How I Met-nek, hogy nem a Big Bang-gel kezdtem a sorozatok megnézését, mert akkor még nagyobb lett volna a csalódásom. Ami engem illet ezen a szezonnyitón végig dőltem a röhögéstől, nem is volt talán olyan perc, amikor ne lett volna valami minimum megmosolyogtató poén. A készítők egyre jobban éreznek rá, hogy hogyan lehet a Sheldon agyament karakterében rejlő lehetőségeket kiaknázni és meg is tesznek azért mindent, hogy ezt bizonyítsák is. Persze a többiek sem maradnak sokkal el tőle, hisz az ő viszonyulásuk hozzá (a megölésére írt tervek milyenek voltak már!) szintén rengeteg humornak forrása. Igazából a How I Met-tel ellentétben itt nem igazán történt semmi, ami nagyon előremutatna a jövő történéseit illetően leszámítva persze a Penny-Leonard vonalat. Kíváncsi leszek, hogy az epizód végi poénnak lesz-e folytatása a továbbiakban, vagy csak egy egyszeri húzás volt.

Ami engem illet maximálisan elégedett vagyok ezzel az epizóddal, ha így halad tovább (tehát nem esik a színvonal) és a How I Met sem húz elő valamit a kalapból akkor villámgyorsan átveheti az első helyet az aktuális sitcom-jaim között.

Folytatom az írást a nemrég elindult sorozataimról. Mivel ugyebár a Tesó kódex-et is fordítom logikus, hogy a hétfői sitcom estéről először a How I Met Your Mother-ről írok. Mivel ezesetben is az amerikai sugárzásról van szó, ami immár kerek egy évad egy epizóddal jár a magyar előtt, spoileres lesz annak, aki nem naprakész.

Tehát ugyebár az előző évadnak ott lett vége, hogy Ted tanárnak állt, egy tanterem közepén állt, és azt narrálta, hogy ha nem megy tanárnak soha nem ismeri meg AZ anyát, aki ott ült abban a teremben. Mivel már jó párszor belógatták ezt a mézesmadzagot, az ember fejében ilyenkor hajlamos felmenni a pumpa. De azért így, hogy Ted osztályába jár a hölgy, hihettük, hogy most aztán már tényleg megjelenik. Nem nagy spoiler, nem így lett. Sőt, nem csak hogy ebben a részben nem jelent meg, hanem úgy húzták ki magukat a helyzet alól az írók, hogy akár még évadokon keresztül is el lehet húzni ezt a dolgot. Szeretem a sorozatot, de hogy őszinte legyek ez a szál kezd már kurvára idegesítő lenni. Aztán ott van egy másik szál, ami igen érdekes húzás volt: Robin és Barney összehozása. Ez készült már a harmadik évad végétől kezdve, de csak az előző végén jutottak el addig, hogy lehet lépni kéne valamit. Odáig azért eredményezett nagyon vicces helyzeteket. Azonban most hogy valóban kapcsolatba kerültek (legalábbis Lilly szerint, aki azt mondja, hogy ezt már csak épp az érintettek nem látják) nagyon könnyen lehet, hogy a sorozat legnagyobb poénforrását törlik el egyetlen tollvonással. Én elfogadom, hogy Barney nem lehet örökké agglegény, de ha a humor legnagyobb forrása az ő hímsoviniszta véleménye, csajozási trükkjei, és kapcsolat ellenes beszólásai és ezekhez hasonlók, akkor nem tudom hogyan tervezik viccesen tartani a szériát, ha ezeket nagyjából ki is húzzák. Az a baj, hogy az első rész alapján ez nem csak elméleti felvetés, nem volt vicces az évadnyitó. Nagyon nem. Akadt ugyan egy-két poén amin lehetett nevetni, de összességében rettenetesen erőltetett volt az egész. A legviccesebbnek szánt jelenet is, Ted szenvedése az osztály előtt, nekem inkább sírógörcsöt okozott és még csak véletlenül sem a nevetéstől.

Sajnos nagyon veszélyes vizekre eveztek a készítők, egyrészről egy nehéz és szinte megoldhatatlan helyzetbe hozták magukat (Robin és Barney) másrészről pedig megint szemérmetlen, szemét, aljas, köcsög tetű módon nem mutatták meg AZ anyát és ez mostanra szerintem sokaknak annyira böki a csőrét, hogy elpártolnak a sorozattól. Ha nem fejlődnek valamit az évad során, én még azt sem tartom kizártnak, hogy lefeleződik a nézőszám…

Ha egy csoportnyi tesó azt gyanítja, hogy a tesójuk becenevet akar magának adni, össze kell gyűlniük, hogy kitaláljanak számára egy megfelelő, lényegesen kifejezőbb becenevet.

Egy tesó legalább egy adag alkoholos itallal többet visz magával tesója bulijába, mint amennyit meg tervez inni. Tehát ha a tesó egy hatos csomag sör benyakalását tervezi, akkor egy hatos csomagot, plusz legalább egy dobozt visz magával. Ha a buli szar, és/vagy túl sok pasi van jelen, a tesónak joga van távozni az általa hozott italokkal, de az etikett azt diktálja, hogy várnia kell, amíg senki nem figyel oda.

• A Manchester United a hétvégén a szezon eddigi legjobb mérkőzésén verte a városi rivális City-t. Rooney szenzációs góljával a United magához ragadta a vezetést, amit aztán Foster hibájának köszönhetően 10 perccel később a City kiegyenlített. Foster igen rapszodikus idén, mert ha jó meccse van mindent kifog, ha nem, akkor nudli helyzetekből képes gólt kapni. Barthez effektus… A félidő a City gólja után kiegyenlítetté vált, sőt a vendégek az utolsó percben az ex-unitedjátékos Tévez góljával még egy kapufáig is jutottak. Ezután viszont szinte már momentumaik sem voltak a meccsen. A United a második félidőben úgy jött ki, hogy szanaszét veri a helyi ellent, ami pár perc alatt egy Fletcher fejesgóllá érett. Az előny azonban nem tartott sokáig, a City gyakorlatilag az első alkalommal hogy átlépte a félidőben a félpályát, egy bombagóllal kiegyenlített. Azt követően visszaállt a világ rendje, a United az ismét régi önmagát idéző Giggs-nek köszönhetően lélegezni nem hagyta a vendégeket, akiknél egyedül a kapus Shay Given nyújtott ekkor értékelhetőt. Ez abban merült ki, hogy kifogott minden kifoghatót. Egy idő után már azt is ami nem. A 80. percig kellett várni az újabb united gólra, meglepő módon ismét az egyébként védekező felfogású Fletcher volt a gólszerző és ráadásul ismét fejjel. Már eldőltnek tűnt a meccs, azonban Rio Ferdinand egy olyan hibát követett el, amiért még egy ifista is megkapná a “hajszárítót” sir Alex-től, és ebből Bellamy már a második gólját szerezve ismét egyenlíteni tudott. Érzésem szerint ebben a találatban is benne volt Foster, mert a wallesi csatár elég kiszorított helyzetben etetett meg vele egy lövőcselt, erre nem lett volna szabad ugrani. A mérkőzés slusszpoénját azonban nem egy wallesi csatár, hanem A wallesi középpályás, és angol csatár összjátéka hozta meg: Ryan Giggs sokadik zseniális labdája Michael Owen-t találta meg, aki köszönte szépen a kapuig gyalogolt és megszerezte második tétmeccsen lőtt gólját a United színeiben. Pár észrevétel a meccsel kapcsolatban: Berbatov továbbra is szarul játszik, mégis még mindig ő van a kezdőben. Sorra hagyja ki a nagyobbnál nagyobb helyzeteket, el nem tudom képzelni, hogy mi kéne az ő csapatból történő kirakásához. Talán ha Foster kapujába rugdosná a gólokat, vagy mi? A másik észrevétel amibe City rajongók százai fognak belekötni (kábé annyian vannak csak…) a hosszabítás. Tény, hogy a bíró eredetileg csak 4 percet jelzett, de a City egyenlítő gólja azt követően esett, márpedig amiatt rá kell számolni legalább egy percet. Ahogy fél percet még Michael Carrick becserélése miatt is hozz kellett adni. A maradék idő pedig annak tudható be, hogy a City képtelen volt felszabadítani. Örök szabály, hogy veszélyes támadás közben egy bíró NEM FÚJ LE meccset. Sorry. Bár ehhez már nem tartozik szorosan hozzá, de amúgy sem érdemelt pontot a City, hisz a három gólból kettőt abszolút nem önerőből lőttek, a harmadik meg egy kiváló egyéni megmozdulásnak volt csak köszönhető. Most láthattuk a City igazi erejét, Robinho nélkül a kombinatív játék, és úgy általában véve minden egy nagy nulla volt részükről. Három szerencsés gól még nem jelenti, hogy a nagy négyes között van a helyük…
• A United heti meccsei, szerdán Ligakupa a Wolverhampton ellen, majd szombaton PL mérkőzés a Stoke City otthonában. Papíron két laza győzelem. Papíron…
• Még egy United hír, hogy a csapattal minden kapust akinek nem minden második bravúrjára esik egy baki, összeboronálnak. Jelenleg az orosz Igor Akinfeev, a német René Adler és Manuel Neuer, az olasz Fernando Muslera valamint az angol Robert Green(Foster 2.) van terítéken.
• Az Orlando Magic leigazolta Linton Johnson III-t és Morris Almond-ot. Hogy őszinte legyek egyikükről sem hallottam még soha az életben, szóval inkább a keret kiegészítésének tűnik az igazolás. Aztán ha valamelyikük bajnoki címet érő kosarat dob a nagydöntőben, akkor majd visszamenőlegesen is megkövetem mindkettőjüket…
• A Renault-botrány lezárulni látszik. A csapat két év eltiltást kapott, de felfüggesztve. Kicsit nesze semmi fogd meg jól ítélet. Flavio Briattore-t örökre, Pat Symonds-ot pedig öt évre eltiltották minden FIA égisze alatt rendezett szériától. Ez már kicsit jobban példát statuálásnak tűnik. Igazából az egész ügy egy felfújt lufi volt, amit egy középszerű kis pilótácska indított el és tette vele tönkre sokak karrierjét, közte a sajátját is. Először történt olyan a Forma-1-ben, hogy egy pilóta vagy csapat szándékosan okozott balesetet? Ugyan dehogy! Emlékezzük csak vissza a legendás Senna-Prost párharcokra, ott nem volt ritka az ilyesmi. De említhetném még Schumacher manőverét Villeneuve ellen 97-ben. Sok hasonló eset volt, egyik után sem született ilyen elmarasztaló ítélet. Most félre ne értse senki, nem mentegetni akarom a Renault vezetőit, de semmi olyat nem tettek, amit ne tettek volna meg már jópáran előttük, csak azokra nem derült fény. Most Piquet arról magyaráz, hogy a botrány miatt számít rá, hogy sokáig nem fog ülést kapni… A botrány miatt? Dehogy. Azért, mert bosszúból belső titkokat fecsegett ki és ezt nem nézik jó szemmel sehol. Szidja Briattore-t, hogy az tehet a karrierjének tönkretételéreől, de kérdem én: most komolyan el akarja velünk hitetni, hogy a legendás olasz csapatvezető azért vette őt oda másfél éve, hogy kicsinálja? Hogy a Renault-nak annyira érdekében állt az ő leégetése, hogy addig szekálták, amíg másfél év alatt össze nem hozott 17! balesetet? Hogy a csapatnak jó volt, hogy amíg egyik pilótájuk futamokat nyer, meg első tízben van az edzéseken, addig a másik már a második etapba sem jut be? Nekem mondjuk már akkor ellenszenves volt a brazil gyerek, mikor nagypofájú módon az előtt kijelentette, hogy képes lenne Hamilton teljesítményét hozni, mielőtt F1-es autóba ült volna. Azóta viszont mást sem csinált, mint sírva-picsogott, hogy lassú az autó, egy futammal később kapja meg a fejlesztéseket, mint Alonso, nem rá építik az autót (a hülyék jobban adnak egy kétszeres világbajnok véleményére, mint egy olyan gyerekére akinek még ott virít a tojáshéj a fenekén) meg különben is zavaró mikor háromszáz méterrel maga előtt meglát egy pillangót átlibbenni a pálya fölött tíz méterrel, meg az is nagyon idegesítő, hogy a nézőtéren valaki összeráncolta a homlokát és ez akkora szelet gerjesztett, ami fél másodperccel vetette vissza a gyors körén…
• Az F1-hez kapcsolódóan van még egy hír a héten. Az FIA úgy tűnik mindent megtesz idén, hogy bebizonyítsa nincs olyan, hogy egy szervezet már nem tud nagyobb bolondot csinálni magából… Történt, hogy mivel az elmúlt néhány futamon bebizonyosodott, hogy a Mercedes motorok nagyjából utcahosszal verik az összes többi erőforrást és a többi csapat ezt zokon veszi, megkérték a szövetséget, hogy a holtszezonban hadd fejlesszenek kicsit a sajátjaikon. Erre az FIA azt mondta, hogy fejlesztés nincs, majd a motorokat addig butítják, amíg egy szintre nem kerülnek! És még azt meri mondani bárki, hogy a szövetség nincs tele rugalmatlan kiöregedett majmokkal. Most komolyan, büntetni valakit azért mert jó munkát végzett??? Akkor minek fejleszteni egyáltalán? Legyen az F1-ből is szériaautó bajnokság nem? Ez tetszene gondolom a Mosley báboknak. Ez a motor butítós ötlet akkora baromság, mint annó a vb pontverseny élén álló kilókkal történő ballasztolása volt. Abból szerencsére semmi nem lett, remélem ez is hasonló módon jár.

Itt az ősz, folytatódnak a sorozatok, elsőként az általam nézettek közül a Supernatural (oké, Odaát, de tökön szúrás a magyar fordítóknak a címválasztásért) vágott bele az új évadba. Az amerikai vetítésről fogok írni, szóval aki a magyart követi, vagy nem látta az előző évad zárását, az DURVA spoilerekbe futhat ha továbbolvas. Én szóltam előre.

Tehát a tavalyi évben ott hagytuk abba, hogy Sam balga módon a drogok(démonvér) és a (démon)punci mellett tette le a voksát a bátyja helyett, ami odáig vezetett, hogy tudtán kívül a világra engedte minden gonoszok ősatyját Lucifert. Ekkor már észnél volt és hatalmas szarban Dean-nel az oldalán. Itt lett vége az évadnak és innen folytatódik az új. Hőseink csodával határos módon megmenekülnek a helyzetből, de ők maguk sem értik, hogy hogyan. Nekilátnak utánajárni a dolognak és megoldást keresni az apokalipszis problémára. Nagy vonalakban ennyi a kezdetről, mert a részekből már nem akarok konkrét spoilert írni. Az új évad nem igazán tereli más irányba a sorozat vonalát, mint amerre eddig haladt, egyszerűen megy tovább a megkezdett úton. Persze az elmúlt történéseknek a fiúk kapcsolatában is megvannak a következményei is, egyértelműen látszik, hogy Dean (egyelőre?) nem képes túltenni magát az öccse “árulásán”, Sam-et pedig furdalja a lelkiismeret ugyanezen okból. Az új évadban valószínűleg folytatódik az előzőben látott tendencia, azaz a régi egy sztori per egy epizódot végképp fel fogja váltani a Lost stílusú minden rész a teljes egésznek egy kirakódarabja. Ugyebár nincs Lilith és nincs Ruby sem, de lesz helyettük más főgonosz, aki lazán veri mindkettejüket: Lucifer. Sokat nem tudunk még róla, és a céljairól, de az valószínűleg a világvége, nem igazán hiszem, hogy ennél jobban túl akarná bonyolítani a dolgot.

A sorozat szintje szerencsére ugyanúgy maradt a megszokott, ahogy a történet sem vett új irányt. A nagy kérdés csak az, hogy a történet egyik alapját adó testvéri kapocst hogyan állítják helyre, mert ha nem teszik, egészen biztos, hogy sokan pártolnak majd el a szériától.

Egy tesó mindig igent mond, ha támogatnia kell tesóját.

Mikor elmentek bulizni, fel kell készülnöd, hogy mindent igazolsz, amit a tesód mond egy csajnak. “Igen, szingli.” “Igen, a Navy SEALs-nél szolgálunk” “Igen, ő alapította a Facebook-ot” Amíg ez általában magával vonja az igazság megszépítését olyan dolgokról, mint a vagyon, fizikai teljesítmény, vagy a képesség a különböző légijárművek vezetésére, ha úgy hozza a sors, arra is fel kell lenned készülve, hogy nem odavalósinak tetteted magad. Ha nincs ellenedre, hogy úgy öltözz, mint valakinek az apja, turistának kiadva magad a saját városodban, az kiváló lehetőségeket kínál a csajok megfektetésére… már ha képes vagy hihető háttértörténettel előállni.

HOGYAN BESZÉLJÜNK ÚGY, MINT EGY TURISTA

Üdv, az én nevem _{(igazi keresztnév) (ragadozómadár fajta)}. Én _{(égtáj) (bibliai helyszín)}-ból jöttem, _{(középnyugati, vagy bármilyen földműveléssel foglalkozó állam)}-ból. Hajrá _{(erdei teremtmények)}! Igen, bizony nagyszerű volt ott felnőni. Sétálni a főutcán és benézni a _{(három betűs férfinév)}’s-ba egy kis házikészítésű _{(diabetikus desszert)}-re, hát bizony szemembe szökik a könny, és a pocakom korogni kezd, ha csak rá gondolok, óh igen. Időről időre szerettem benézni az öreg Mrs. _{(fa fajta)}-hoz, az ég áldja szívét és az ő díjnyertes _{(szín) (zöldség többesszámban)}t. A középiskolai szerelmem _{(virágfajta)} és én rendszeresen mentünk fel a _{(veszélyes állat) (víztömeg típus)} Kilátóba. Azt hittük egyszer összeházasodunk majd, de az Úrnak más tervei voltak a kedvesem számára egy _{(amerikai szedán típus)} képében ami felett elvesztette a sofőr az uralmat az _{(amerikai elnök neve)} kanyarban. Miután eltávozott, fogtam magam és nekiláttam egy _{(bútor fajta)} készítésének, hogy enyhítsem a fájdalmam, de a kutyafáját, biztos vagyok benne, hogy ilyen munka közben nem lehet hölgyekkel találkozni, különösen nem olyan csinosakkal, mint kegyed. A mindenit, magácska csinosabb, mint egy _{(haszonállat)} egy _(évszak)i napon, szinte mennyei fény ragyogja körbe.

Egy újabb parádés szereposztású film érkezett a magyar mozikba, ami mostanában nem jelenti feltétlenül azt, hogy az adott alkotás nézhető is. Sokat nem tudtam a történetről (az abszolút alapsztorin kívül) így maximálisan csak a stáblistán szereplő nevek ültettek le minket a vászon elé. Szerencsére hamar kiderül, hogy az ismét sikeresen elbaxott címfordításon kívül (mikor belekezdtem a bejegyzés írásába, után is kellett néznem, hogy mit választottak a fordítók, annyira képtelen voltam megjegyezni ezt a jellegtelen valamit) semmi, de semmi, de semmi kivetnivaló nincs ebben a filmben. Végre azt kapjuk egy “A” kategóriás készítők kezei közül kikerülő mozitól, amit el is várhatunk. Miről is beszélek?

Az ugyebár evidens, hogy ha egy film stáblistáján Denzel Washington, vagy John Travolta neve feltűnik, akkor attól az ember sokat vár, ha mindkettő akkor még többet. Ha netalán a rendezőt Tony Scott-nak hívják, akkor tovább nőnek az elvárások, na de ha még mellékszerepekben is olyan kiváló karakterszínészek tűnnek fel, mint James Gandolfini vagy John Turturro, akkor az elvárásaink hajlamosak a teljesíthetetlen magasságokba nőni. Így volt ez a Taking of Pelham 123 (bocs, nem szennyezem a képernyőt a magyar címmel még egyszer) esetében is, egyetlen apró kiegészítéssel: ez a film képes volt felnőni a feladathoz.

A sztori egyébként röviden annyi, hogy Négy rabló (a bandavezér Travolta) elrabol egy metrószerelvénnyi utast és tízmillió Dollárt követelnek értük cserébe egy órán belül. A követeléseiket a metró diszpécserének (Washington) adják elő a rádióban, akinek amúgy is elég szar napjai vannak mostanában, mert igen zsíros állásából fokozták vissza a mikrofon mögé. Amint a követeléseket továbbítják, megérkezik az FBI is, egy profi túsztárgyalóval a csoport élén (Turturro) majd befut a polgármester (Gandolfini) is és nekilátnak megoldani az egyre elmérgesedő helyzetet. Spoilerek nélkül ennyi a sztori. Ami igazán tetszett a filmben, hogy bár megannyi klisét felhasználtak, azért igyekeztek kerülni a nagyon sablon dolgokat. Elsősorban itt a karakterekre gondolok. Travolta első látásra egy surmó paraszt, de aztán… Washington eleinte gáncsnélküli lovagnak tűnik, aztán kiderül, hogy mégsem az, vagy mégis?… Turturro úgy vonul be, mint egy átlag arrogáns FBI-os seggfej, aztán közben hamar kiderül róla, hogy erről szó sincs; és akkor ott van még Gandolfini, aki se nem a millió filmben látott populista polgármester, se nem az a gyenge kezű aki kettőt nem bír lépni az asszisztense nélkül, de nem is az a fajta bevállalós hős figura, mint Palmer elnök volt a 24-ben. Ami igazán viszi a hátán a filmet, az a karakterek valódisága-összetettsége, és a helyzethez való életszerű viszonyulása. Itt nincsenek felhőkarcolók felett repülő szuperhősök, de még csak késsel egész terroristaszervezeteket izzadtság nélkül kicsináló Jack Bauer-ek sem. A karakterek kidolgozottsága mellett azért a sztori sem sikerült rosszul, ott is egész szépen kikerülték a klisék alkalmazását, még ha nem is sikerült minden téren. Meglepő húzás persze kevés van, de az a jó, hogy nem is érezzük különösebb szükségét, annyira leköt az egész film hangulata.

Előrevetíteném, hogy ez NEM egy klasszikus értelembe vett akciófilm. Az első tíz, és az utolsó húsz percet leszámítva lényegi akció nem történik és mikor akció van, az sem az a mostanában divatos, kilassított-gyorsított, yamakasi módra falon futós, harminc embert egyedül legyakós csimbumm, hanem a régi jól bevált autósüldözés-lövöldözés kombináció, abból viszont a jól megkomponált fajta. Ebben a filmben nem is ez a fontos. Ha ez embert elkapja, akkor magával rántja a teljes közel két órára, ha viszont valaki egy olyan mozira vágyik ami zéró gondolkodás mellett kínál szűnni nem akaró adrenalinlöketet, akkor jobb, ha másik filmre ül be. Én a Taking of Pelham 123-at leginkább a Nincs alkuhoz tudnám hasonlítani. Nincs annyira szenzációs, mint az, de közel van hozzá, a stílusuk pedig száz-százalékig ugyanaz.

Általában szoktam írni a filmben szereplő színészekről is pár sort, de aki a két főszereplőt nem ismeri, az most rögtön keverjen le magának egy hatalmas nagy pofont és kezét a szívére téve ígérje meg, hogy soha többé nem mondja magáról, hogy filmrajongó. A többiekről azért szólok pár szót. James Gandolfini mindenkinek elsősorban Tony Soprano és punk-tum, de ha valaki nem tudja mi az a Maffiózók, lehet, hogy meg sem ismeri, hisz azon kívül nem sok jelentős szerepe volt, inkább csak epizódistaként domborított. Mindamellett egy nagyszerű színész, aki itt is nagyot alakít. John Turturro nagyjából hasonló kategória, bár talán egy fokkal kevésbé ismert. Olasz származása miatt megannyi maffiafilmnek volt a szereplője, de vígjátéki alakításai miatt is ismert lehet. Ha valakinek esetleg névről nem rémlene, a film közben tuti a homlokára csap majd.

A rendező Tony Scott igazán kitett magáért, de ha valakinek olyan alkotások díszítik a filmográfiáját, mint a Top Gun,  Beverly Hills-i zsaru 2, Mint a villám, Az utolsó cserkész, Tiszta románc, Az utolsó esély (ha valakinek nem rémlene a semmitmondó cím alapján: Denzel Washington és Gene Hackman harcol egy atomtengeralattjáró irányításáért, abban a hitben, hogy a másik kirobbantja, illetve elveszíti az atomháborút) , Közellenség, Tűzben edzett férfi, Déja vu, akkor igazán elvárható tőle, hogy egy ilyen filmet tegyen le az asztalra.

A Taking of Pelham 123 egy nagyszerű mozi, amit szerintem minden filmkedvelőnek meg kell néznie, a stáblistán feltűnők rajongóinak pedig kifejezetten kötelező. Ha valaki nem egy 120 percen keresztül tartó akcióorgiát vár tőle, akkor szinte kizártnak tartom, hogy csalódna benne.

Ha egy tesónak bármilyen okból vezetnie kell tesója autóját, nem állíthatja el a beprogramozott rádiócsatornákat, visszapillantó tükröket, vagy üléspozíciót, még abban az esetben sem, ha az utolsó feltétel teljesülése azt eredményezi, hogy a tesónak úgy kell vezetnie a járművet, mintha egy gigantikus imádkozó sáska lenne.

Egy tesó soha nem kérdőjelezi meg egy másik tesó golf pontszámát, fekvenyomó eredményét, vagy magasságát. De mindazonáltal megkérheti tesóját, hogy bizonyítsa azt, tradicionálisan fogadás formájában.

Mikor egy tesó találkozik egy csajjal, feltétlenül ki kell derítenie, hogy hol áll az Őrült/szexy skálán, mielőtt kikezdene vele.

Az evolúció elmélete szerint a férfi a majomtól származik… na de mi van a nőkkel? Úgy tűnik, ahogy a férfiak testét egyre kevésbé borította szőr, egyre egyenesebb lett a derekuk és kevésbé éreztek késztetést a saját ürülékük dobálására, a nők egyre csinosabbakká váltak, de egyúttal valahogy őrültebbek is lettek.

A mai csajok úgy tűnik az őrültet és szexit elválasztó vonalon táncolnak: minél szexibbek, annál őrültebbek; minél őrültebbek, annál szexibbnek tűnnek. Ez mind összezavarhat egy tesót és nagyon gyakran veszélyessé is válhat. Honnan is tudhatná a tesó, hogy egy csaj őrült és szexy “bújjunk be a fürdőbe együtt” módon vagy inkább őrült és szexy mint “szívjunk festékhígítót és kövessük az exbarátnőidet”?

Szerencsére én készítettem egy tesztet, amivel a tesók gyorsan képesek meghatározni egy csaj helyzetét az Őrült/Szexy skálán. Válaszoljatok igennel vagy nemmel az összes feltett kérdésere, azután számoljátok össze minkét oszlopban az “igen” válaszokat és jelöljétek meg a kapott koordinátákat az Őrült/Szexy Skálán. Ideális esetben a csaj a vonal fölött van, de ha bárhol alatta szerepel, menekülj.

SZEXY vagy ŐRÜLT