A mai nap jó időre, (vagy méginkább: remélem örökre) az utolsó napom, mint HTB pasi. A holnapi nappal megkezdem szolgálatomat a magyar honvédség állományában. Azok után, hogy a család kínkeserves küzdelmet folytatva sikerrel odázta addig a sorkatonai szolgálatomat, hogy megszüntessék, mire be kéne vonulnom, hogyan jutottam mégis idáig? Ez egy igazán hosszú sztori. Az egyik része, hogy egy kecskeméti lánnyal jöttem össze, még három éve, aki történetesen katona. Szerencsére nem a GI Jane fajtából való, így a kapcsolatunk azóta is töretlenül tart. Nem úgy a munkaviszonyom, mert azóta abból volt jó néhány, épp csak egyik sem tartott sokáig. A legutóbbival úgy tűnt megfogtam az Isten lábát: rendszergazda lettem egy vállalatnál. Szép is volt, jó is volt, szerettem is ott dolgozni… az első fél évben. A dátumot is meg tudnám mondani, hogy mikortól lett rossz a meló, hisz egyértelműen összeköthető azzal, hogy a főnökasszony szakított a pasijával.  Onnantól kezdve én aki odáig jó munkaerő voltam, hirtelen hozzánemértő nemtörődöm alak lettem, akinek a munkáját csak kritizálni lehetett. Most abba ne menjünk bele, hogy valóban követtem el hibákat, de nem volt az olyan sok és jelentős, pláne ahhoz képest, hogy a már említett hölgy egyszer jó két órára a teljes vállalati levelezőszervert összeomlasztotta… Szóval idén február végén közös megegyezéssel szétváltak útjaink (azért búcsúzóul még akadt telefonszámla amit duplán akart velem kifizettetni) és én belevágtam a munkakeresés rögös útvesztőjébe. A válság kellős közepén. Kecskeméten. Persze ez már eleve is halva született ötlet volt, hisz egy rossz referenciával rendelkező informatikus az kábé olyan eséllyel tud elhelyezkedni a szakmájában, mint egy háromlábú versenyló. Ellenben ilyenkor jön jól, ha az embernek vannak kapcsolatai és mit ad Isten nekem itt csak egy helyen van kapcsolatom (viszont az igen közeli:) ) a honvédségnél, szóval a (nem) kis belső segítséggel sikerült elintézni, hogy felvegyenek őrmesternek, bár egy dandártábornoki helyet szívesebben fogadtam volna, de kicsire nem adunk. Épp csak a fizikai felmérőt kellett teljesítenem, amivel csak az volt a gáz, hogy az elmúlt három évben legfeljebb a busz után kellett futnom, az meg igen extrém körülmények között sincs meg 3200 méter. A számítógépek hurcolászása sem akkora meló, mint lenyomni 40 fekvőtámaszt és a reggeli ágyban felülés sem igazán mérhető a két perc alatti 80 felüléshez. Szóval igen komolyan neki kellett látnom edzeni, az idő meg igen szoros volt, hisz futni valamikor április elején mentem le először, ehhez képest szülinapi ajándéknak a seregtől a korábbra kibulizott felmérőt kaptam április végén. Bár nagy volt a félelem, de végül mégis vettem az akadályt csont nélkül, épp csak a fogam kellett ott hagynom. Na nem a futópályán, hanem a szájsebészeten, mert az alkalmasságin a fogorvosnak három fogam sem igazán nyerte el a tetszését, úgyhogy mindhármat ki kellett kapatnom. Itt már azért volt bennem egy olyan érzés, hogy a kiképzés ezek után csak piskóta lehet, főleg hogy ott nem lesznek külföldröl idetelepült a fájdalomcsillapító megfelelő adagolásáról mit sem tudó szájsebészek. De ahogy elhagytam a kórházat már szabad volt az út. Épp csak a az alkalmassági papír visszaérkezését kellet megvárnom Kecskemétre, az akták tili-toliját, az engedélyek elkészítését és tessék nem egész öt hónappal azután, hogy jelentkeztem, már munkába is állok. Sokmindent ugyan még nem tudok sem a leendő munkakörömről, sem arról, hogy ki lesz a főnököm, és még arról sem, hogy sikerül-e idén kiképeztetnem magam. Ez utóbbi egyébként igen fontos lenne, ugyanis bevezetnek egy apró változást jövőre a tiszthelyettesi képzéssel kapcsolatban. Tényleg nem nagy, csak arról van szó, hogy a kiképzés idejénél átírták a mértékegységet. Idén még hat hét, jövőre hat hónap lesz. Szóval azért jó lenne még idén bejutni.

De akárhogyis alakul végre véget ér az az állóvíz, hogy én vagyok a háztartásbeli, a párom meg a kenyérkereső. Ez egyrészt a férfiúi egómnak sem tesz túl jót, de a nagyobb gond, hogy az anyagi helyzetünkre nézve már kifejezetten káros. Élnénk mi zsíros kenyéren és vízen, de a párom Update étrendjébe az előbbi valahogy nem igazán passzol bele, nekem meg hányhatnékom van a szimpla zsírnak még a gondolatától is, szóval így most az van, hogy mint oly sokan megpróbáljuk kibekkelni az időt amíg rendesen pénzhez nem jutunk. Azt kell, hogy mondjam, mi még nem is vagyunk olyan szerencsétlenek, hisz egy hónap múlva már két fizetés érkezik a házhoz, márpedig ezt most sajnos igen kevesen mondhatják el magukról.

Már csak azt tudnám, hogy éjjelente lefekvéskor kell-e majd szalutálnom a főtörzsőrmester asszonynak?

Egy tesó mindig kiviszi tesóját a repülőtérre, vagy kimegy elé, hogy felvegye, de sohasem teszi meg mindkettőt egy utazásnál. Emellett nem várható el tőle, hogy időben érkezzen, segítsen cipelni a poggyászokat, vagy érdeklődjön tesója útjával, vagy az általános közérzetével kapcsolatban.

Szerinted?

Ha egy tesónak jó szériája van, egy másik tesónak kötelessége mindent megtenni, hogy elősegítse annak fenntartását, még abban az esetben is, ha ezzel saját rekordját veszélyezteti, hiányzik a munkából, vagy úgy adódik, hogy félelmet keltve el kell hitetnie valakivel, hogy a világvége valóságos.

Kivétel: az aszály üti a jó szériát.

Amennyiben egy tesó egy partin felkap egy gitárt és játszani kezd rajta, tesójának jeleznie kell, hogy ezzel ünneprontóvá válhat.

Ha egy tesó szenved kapcsolatának végérvényű megszakadásától egy hölgyismerősével, a tesói nem nyújthatnak neki többet, mint egy eleresztett “Ez szívás, ember” és jó néhány adag sör. Elkerülendő még az esélyét is bárminemű kínos pillanatnak a jövőben, a tesóinak tartózkodniuk kell minden nemű pejoratív megjegyzéstől az említett hölggyel kapcsolatban – legyenek azok akár megérdemeltek akár nem – legalább három hónapig, amikor is a visszatérési kapu már végképp bezárul.

Egy tesónak mindig kötelessége viszonoznia a kört, mikor tesóival italozik.

Kivétel: Egy tesó mentesül a szabály alól, ha tesója olyan italt rendel amiben ernyő van.

A mai napon kiszivárgott információk szerint lehet, hogy véget ér az elmúlt évek legjobb magyar tévés produkciója a Beugró. A Rudolf Péter, Pokorny Lia, Kalloy-Molnár Péter és Szabó Győző szereplésével készülő műsor annak idején a TV2-n kezdte a pályafutását, de sajnos a nézettség az idióta időpontválasztás miatt nem volt megfelelő (legalábbis a TV-ben, hisz elég durva mennyiségű netes letöltést produkált már akkoriban is a széria) így a csatorna beszüntette, de szerencsére az MTV (sajnos nem a zenecsatorna) észnél volt és felkarolta. Azonban jelenleg úgy néz ki, hogy az MTV számára túl drága a készítése (vajon mi lehet benne a drága, mikor gyakorlatilag a színészek és a stáb fizetésén kívül el nem tudom képzelni, hogy miért kellene fizetniük. Ez azért nem az a műsor, ahol milliókat kell költeni díszletekre, kellékekre, jelmezekre, digitális trükökkre, vagy HD minőségű videótechnikára…), és a várt nézettséget nekik sem hozza, hisz őket 18-49-ben a kutya nem nézi, ellenben a hirdetőket akik hoznák a lét épp csak az a korosztály érdekli, szóval a Beugró sorsa ismét veszélyben. Logikus döntés lenne a Comedy Central, ha ők már úgy is adják a szériát, (igaz csak ismétlésben) de sajnos őket még nem nézik elegen (én mondjuk ha TV-zek, az olyan 70-80%-ban Comedy Central, szóval az az állítólagos 1% alatti arány elég kicsinek tűnik nekem) így valószínűleg nekik is túl drága lenne a műsor, ellenben állítólag a Cool Tv neve reális lehetőségként merült fel, mint a Beugró új otthona. Igazából nekem teljesen mindegy, hogy hol, de folytatódjon a széria, mert nagyon hiányozna, ha nem lenne többet.

Egy tesónak kötelessége biztosítani tesója számára is jegyet egy eseményre, amennyiben az említett esemény egy playoff meccs amelyen az utóbbi tesó kedvenc csapatát is játszik.

• Az általam megjósoltaknak megfelelően a Manchester United kiütéses győzelmet aratott a Wigan felett. Wayne Rooney a 100. és 101. gólját szerezte a United színeiben, Owen először volt eredményes hivatalos meccsen, a másik két gólon pedig Berbatov és Nani osztozott. A Wigan derekasan küzdött, főleg az első félidőben többször is veszélyesek voltak a United kapujára, amelyet ezúttal hibátlanul tudott megvédeni Foster, néhány bravúrt is bemutatva. Bár ez az eredmény valószínűleg a hétközi fordulóban elszenvedett kínos vereségnek köszönhető, azért jó lenne, ha hosszabb távon is előrevetítene egy jó United játékot, különös figyelemmel a jövő hétvégi Arsenal elleni örökrangadóra.
• A DVSC az előző heti bravúros győzelem után hazai pályán (illetve magyar földön, hisz a Népstadion azért nem egészen hazai pálya a Lokinak) 2:0-ra verte a bolgár Levszki Szófiát. A gólokon Varga és Rudolf osztozott. Mindkét találat szépségdíjas volt, valószínűleg még az év végi összefoglalókban is fogjuk őket látni. A mérkőzés első félidejét a Levszki uralta látszólag, de igazán nagy lehetőségük kevés volt. Igaz a DVSC-nek sem akadt több, de ők kétszer is nagyon jó időben találtak be, a Levszkinek pedig kétszer is peche volt. A látszólagos statisztikai fölény ellenére a bolgárok nem játszottak jobban, egyszerűen a debreceni csapat átengedte nekik a teret és kontrákra játszott. A Loki 14 év után az első magyar csapat a BL-ben, amihez hatalmas gratuláció jár nekik, reméljük helyt állnak majd a sztárcsapatok ellen is, akiknek kilétére csütörtökön derül majd fény.
• A Forma 1 Európa nagydíját Rubens Barichello nyerte. A brazil jó versenyt produkált, de a sikert ennek ellenére a sikert a McLaren szerelők töketlenkedésének köszönheti, akik elfelejtették kivinni az első kerekeket Hamilton autójára, így az angol fiú laza 7 másodpercet hagyott ott a boxban, márpedig a kerékcserék után Barichello 6 másodperccel volt előtte. A verseny a szokott méla unalmat hozta, gyakorlatilag a Massa helyére beugró Luca Badoer szerencsétlenkedésén, és a már említett elrontott boxkiálláson kívül semmi értékelhető nem történt. Badoer egyébként a vártnál is gyengébb eredményt produkált. Ezt próbálták a hosszú kihagyásra fogni, de nem arról van szó, hogy 10 éve nem vezetett F1-es autót, hanem csak arról, hogy nem versenyzett vele. Az edzésen a 19-től másfél másodperccel elmaradva lett utolsó, márpedig ott mást sem kellett volna, mint a teszteken. Az idei szezonban még ugyan nem tesztelt, de ez nem jelenti azt, hogy nem vezette ezt az autót, tehát az eredmény több mint kínos. Mindehhez még azt is hozzávehetjük, hogy rengeteg olyan amatőr hibát követett el, amit egy húszéves sráctól sem lehetne elfogadni (4 gyorshajtás a boxutcában, a fehér vonal érintése boxutcából kifelé, két-három megpördülés olyan tempó mellett ami a többiekének a közelében sem volt) Mivel csak egy hete van összeszedni magát, kétlem, hogy sikerül majd neki.
• Balzsay Karcsi Kokó módra próbálta magyar közönség előtt megvédeni a VB címét, értsd: iszonyatosan megverette magát, végül hordágyon vitték le a ringből. Egy relatív névtelen ellenfél ellen, akit az Universum “csak ne küldjük a bokszolónkat erős ellenfél ellen, mert a végén kikap” politikája szerint választottak ki, nem ezt vártuk volna. Az első pár menetben Balzsay alig érezhető fölényben bokszolt, aztán neki elfogyott az ereje, a német srácnak meg nem és ez el is döntötte a meccset. Be kell sajnos látnunk, hogy hiába ért fel a profi bokszvilág csúcsára nem egy magyar bokszoló, ezek ál-világbajnoki címek, nudli ellenfelek ellen megszerezve.
• Az augusztus 20-i Red Bull Air Race-t Michael Goulian nyerte Paul Bonhomme és Kirby Chambliss előtt. Bessenyei Péter sajnos ismét igen hátul végzett, ezúttal 10. lett. Lehet ideje lenne gépet váltania, mert feltűnő, hogy a kezdet kezdetén még a győzelemért küzdhetett minden futamon, aztán ahogy halad az idő, egyre csak csúszik hátrébb és hátrébb.
• Duzzad egy újabb érdekes botrány a sport világában. A 70-es 80-as években nem volt szokatlan, hogy egyes országok indítottak női versenyeken olyan sportolókat akiknek… hogy is mondjam, csatlakozójuk volt HUB helyett, de ez azért mostanában eléggé kiment a divatból. Nagyon úgy néz ki, hogy a Dél-Afrikai atlétikai szövetség úgy gondolta, hogy ideje feléleszteni ezt az igen szép régi hagyományt és benevezték Caster Semenya-t az atlétikai VB-re. Az hogy jelenleg nem férfi azt már bebizonyították, de elnézve a képeket a hölgy(?)ről ennek inkább az lehet az oka, hogy a plasztikai sebészeknek a verseny előtt még volt idejük az altáji műtétek elvégzésére. Persze vannak férfias nők a világban, de az ő tesztoszteron szintjük rendszerint nem háromszorosa egy átlagos nőének, márpedig Semanya esetében ez lett először gyanús az ellenőröknek. Az ügy végkifejlete egyelőre még kétséges, azonban érdekes, hogy állítólag ha be is bizonyosodik, hogy Semanya valóban férfi, akkor sem biztos, hogy elveszik tőle a megnyert aranyérmet…

A képért köszi a Napi Garfield Blognak, ahol minden nap új Garfield képsor található fent.

Azokat a bejegyzéseket amiket utólag pótoltam, berendeztem időrendben a helyükre, tehát aki azokat keresi, a májusi írások között találja meg. Utólag is elnézést kérek mindenkitől a kavarodásért.

Egy tesó amikor csak lehetséges védelmet biztosít tesójának.

A Tesóvszer a tartópillére  – vagyis pontosabban a tartópillér latexből készült védőburka – a tesó életformának. Bár egy tesó nem tartozik sem törvényes, sem anyagi felelősséggel arra az esetre, ha nem sikerülne biztosítani a védelmet, nem kizárt, hogy mardosó bűntudatod érezne, miután az ő tesóját megfertőzte valami betegség, melyek közül sok akár az élete végéig kísérheti az embert, mint például mikor egy tesónak gyereke lesz.

Abban az esetben, ha egy tesó észreveszi, hogy híján van a nemi betegség ellen védőöltözéknek, ami nélkül képtelenség egy közösülést biztonságos és kielégítő módon kivitelezni, akkor joga van elvárni tesójától, hogy az megtegyen minden tőle telhetőt, vagy talán még annál is többet, hogy biztosítsa a fent említett védőöltözéket megfelelő időben és diszkrécióval. Mikor egy tesó jelzi szükségét az előre megbeszélt kódszavakkal és/vagy gesztussal, tesója értelemszerűen felhagy az összes pillanatnyi tevékenységével (kivételt képez ez alól, ha ő maga is közösül éppen – ebben az esetben a tesó megfogadja, hogy végez amilyen gyorsan csak lehet) hogy biztosíthassa a szükséges felszerelést tesójának a szükséges helyszínen. Egy tesónak kötelessége az elérhető leggyorsabb utazási módot kell választania, miközben tesója megsegítésére siet, ez azonban semmilyen körülmények között nem tartalmazhat kerékpárt* mivel az nemcsak hogy megalázó, de igen nagy kockázatot jelent a perineumra – az egy szövet veszélyes közelségben a szexuális szervekhez. Abban az esetben, ha állami, szövetségi, nemzetközi, vagy galaktikus törvény megszegése kerül, legyen az veszélyeztetés, durva gyorshajtás és/vagy légijármű eltulajdonítása, az első tesó értelemszerűen magára vállal minden bírságot és büntetést. Mindamellett bárminemű okozott kár a második tesót terheli, a Tesó tesót mos jegyében. Miután megérkezett az első tesó tartózkodási helyére, a második tesó teljes diszkrécióval köteles eljárni, tehát nem zavarhatja meg az első tesó “rizsázását”, vagy Tesármját. Amint az első tesó el lett látva a szükséges védekező eszköz(ökk)el, Tesóljárás befejezettnek tekinthető, lezárva a szokásos, de ezesetben hangtalan pacsival. Ezzel a néma rituáléval a felek megegyeznek, hogy ezt az esetet soha többé nem említik meg, kivéve ha egy király sztori részét képezi.

*Kivételt képeznek ez alól az olyan helyek, ahol a kerékpár az egyetlen elérhető közlekedési eszköz, mint például Dél-kelet Ázsia, vagy Arkansas, meg az ilyenek.

Ez az a bejegyzés ami már napok óta vár a megírásra. A hét elején megkezdődött a Hírös hét, ami minden évben így augusztus táján kerül megrendezésre. Van ott borvásár, kajakóstolás és minden egyéb aminek élvezetéhez csak az ember pénztárcája szabhat határt. Ellenben van ott olyasmi is, aminél a készpénz teljes hiánya sem jelent akadályt és ebbe a kategóriába tartoznak az esténként megrendezésre kerülő koncertek is. Minden évben igyekeznek neves fellépőket meghívni, főleg a megnyitó és a záró napra. A megnyitón idén az egyik, hanem a kedvenc magyar zenekarom a Zanzibár volt a fellépő. Ez még mondjuk nem nagy szó, mert elég kevés magyar zenét hallgatok, Sub Bass Monster meg nem tekinthető zenekarnak. Mindegy, a lényeg, hogy a Zanzibárt tényleg kedvelem, meg szerencsére a párom is, úgyhogy nem volt kérdés, hogy kimegyünk-e.

Kivételesen sikerült pontosan érkezni, méghozzá olyannyira, hogy még az előző koncert végét is láttuk. Én mondjuk még nem hallottam az Időgépről, de ennek ellenére igen zúzós koncertet produkáltak. A tömeg utánuk kicsit kezdett oszladozni, hogy kellő mennyiségű alkoholt vételezzen a Zanzibár érkezéséig. Mi ezt az alkalmat használtuk ki, hogy a színpad közelébe araszoljuk, ami végül olyan jól sikerült, hogy egészen a második sorig jutottunk. Mivel a párom 155 centi, így ez egyben azt is jelenthette, hogy végre ő is láthatott valamit a koncertből a színpadot megvilágító lámpákon kívül. Igaz, hogy a tízre kiírt koncert háromnegyed tizenegykor kezdődött, de ilyesmin ugyebár nem szoktunk fennakadni.

Voltam már Zanzibár koncerten korábban, de ami azt illeti most is meglepett, hogy mennyire jó hangulatot képesek teremteni pillanatok alatt. Még véget sem ért az első szám, a közönség máris együtt élt a zenekarral. És ez a hangulat kitartott a koncert végéig, még az olyan számok alatt sem lankadt, amelyeket a közönség nem Zanzibár fanatikus része (pl mi ketten) nem ismert. A zenekar énekesnője Terecskei Rita amúgy tényleg egy elképesztő jelenség. Először is hihetetlen, hogy mennyire széles skálán képes énekelni, ha kell könnyedén ad elő érzelmes számokat is, de ha tombolni kell akkor sem marad alul még a legkeményebb rockercsajokkal szemben sem. És mindezek mellett hihetetlenül közvetlen tud lenni a közönséggel, nem érezni egy pillanatig sem, hogy “Mi vagyunk a sztárok, ti meg pórnép örüljetek, hogy egyáltalán láthattok” Szóval a koncerten végig ferge… most figyeljetek… TEGES volt a hangulat, ami egyre csak jobb lett.

A nagy tombolásnak, és a második sorban állásnak persze végül meglett a böjtje. Először is hazafelé autózva alapjáraton nem hallottam a kocsi hangját, pedig kétliteres motor van benne, meg sportkipuffogó. Miután hazaértünk mondogattuk egymásnak a párommal, hogy de jó volt ez koncert, csak ezt a kurva sípolást kapcsolná már ki valaki, mert rohadt idegesítő. Még másnap este is zúgott a fejünk. De akkor is megérte.

Abban az esetben ha két tesó ugyanazt a csajt veszi célba, az a tesó viheti haza, aki először stoppolta le. Ha mindketten egyszerre stoppolják le, az a tesó a befutó, aki először számol el hangosan tízig. Ha mindketten egyszerre mondják ki a tízet, az a tesó nyer, aki a legutolsó kört fizette. Ha még nem történt italrendelés, a magasabb tesóé a csaj. Ha mindkét tesó ugyanolyan magas, az viheti haza a csajt, akinél régebben tart az aszály. Amennyiben az aszály azonos hosszúságú, egy diszkrét parti Teskő-papír-olló* határozza meg, hogy ki a befutó, feltéve, hogy a csaj még a helyszínen tartózkodik.

*Kő-papír-olló tesók számára

Ha egy tesónak bármilyen okból tudomására jut egy másik tesó évfordulója egy csajjal, kötelessége mindent megtenni, hogy ezt az információt tesója tudomására hozza, függetlenül attól, hogy szerinte az adott tesó tisztában van-e a dologgal.

A csajoknak láthatóan nem a Mardi Gras, az NFL draft és az új fürdőruhakollekció megjelenése jelentik a rendes évi megünnepelendő eseményeket. Ennek okát én sem értem, de azt tudom, hogy amennyiben tartósabb kapcsolatba kerülsz egy nővel, mint egy néhanapján lezavart gyors menet (ami egyébként határozottan ellenjavallt) akkor képesnek kell lenned emlékezni az év néhány napjára hozzávetőleges pontossággal.

NAPOK AMIKET A CSAJOK FONTOSNAK TALÁLNAK

Igazából ez a poszt most csak azért születik, mert nem lehet egy tisztességes anyázós hozzászólást írni az Index.hu egyik megmondóblogján a Menő nem menőn. Illetve nem csak anyázósat, hanem semmilyet sem. A kedves úriember aki írja az Index egyik hivatalos szerkesztője és úgy gondolja, hogy ő mondhatja meg mi a menő és mi a nem, de teszi ezt úgy, hogy közben még véletlenül sem adja meg a lehetőséget másoknak, hogy ellenkezzenek a véleményével, ugyanis a bejegyzéseihez hozzászólást írni nem lehet. Most nem azt mondom, hogy az én véleményem kötelező érvényű és biztos, hogy mindenben nekem van igazam, de az elég nyilvánvaló, hogy amit a kedves Bede Márton úr ír, az köszönőviszonyban sincs a valósággal, az emberi ép ésszel, de úgy általában azzal sem, hogy mi a menő és mi nem az. Ha engedné, szívesen feltenném neki a következő kérdéseket a blogjában: Menő az, hogy pofázunk össze-vissza és nem adjuk meg másoknak a lehetőséget, hogy erre nyilvánosan reagáljanak? Menő az, hogy mindent két skatulyába teszünk bele? Menő az, hogy mi mondjuk meg mi a menő, miközben az emberek zömének véleménye gyökeresen eltér a miénktől? Akkor árulja már el kedves Bede Márton úr, maga szerint ön menő? Vagy csak arról van szó, hogy van egy véleménye amit erőszakosan és a tények félremagyarázásával az emberekre akar kényszeríteni?

Amúgy a bejegyzésem apropója csak az, hogy a fent nevezett szerző a Red Bull Air Race-re a “Nem menő” jelzőt aggatta és a cikke kikerült az Index főoldalára is. Igazából akit érdekel olvassa el nyugodtan én csak pár dolgot reagálnák a hülyeségekre amit írt.

• Az emberek más országokban is tömegével özönlenek a Red Bull Air Race-re, így itt is néznék, ha nem augusztus 20-án lenne, akkor is.
• A versenysorozat nem reklámrendezvénynek indult és hiába az osztrák cég neve alatt fut, nem kicsit magyar is, hisz nagyban Bessenyei Péter tette le a sorozat alapjait és a magyar nagydíj már a kezdetek óta ott van a versenynaptárban. A budapesti Air Race olyan mint a Forma 1-nek Monaco… Nem véletlen, hogy a magyar az egyetlen verseny, amit nem feltétlenül hétvégén rendeznek.
• Az emberek a repülőnapon is tolonganak, holott azért fizetni kell, ez meg ingyen van.

Azt hiszem hirtelen ennyi. Nem fogom szennyezni a saját blogomat ilyen írásokkal, de ez kikívánkozott.

• A hét végén elrajtolt a Premier League. A Manchester szenvedős játékkal legyűrte a frissen feljutott Birmingham City-t vasárnap, aztán tegnap este egy másik feljutó (a Burnley) ellen már nem boldogult. A szokásos elcseszett szezonkezdet megvan, de azért ez az elmúlt hetekben mutatott tré játék nagyon nem járja. Megint sikerült elpuskázni egy tizenegyest (nem is merem már számolni, hogy ez az elmúlt két-három hétben már hanyadik), oké, a bíró nem adott meg egy másik jogosat, de a mutatott játék még így is igen gyengus volt. Evra, Giggsy, Rooney kb ők voltak azok akik igazán harcoltak is a sikerért, a többieknek mintha kedvük sem lett volna a játékhoz, csak lézengtek a pályán. Berbatov-ot meg úgy ahogy van el kéne felejteni. Nem értik meg egymást Rooney-val, a játéka nem illik a csapatéhoz, szóval ideje lenne túladni rajta, vagy kevesebbet csapatba tenni.
• A magyar válogatott vereséget szenvedett Romániától, miután az első félidőben elfelejtettek kimenni a pályára. Vagy legalábbis nem látszott annyira, hogy ott vannak. A csapat a második játékrészben egész tetszetősen játszott, de a gólszerzés sajnos nem akart összejönni. Persze ez csak a főpróba, az előadás majd Portugália és Svédország ellen jön. Csak jöjjön be az a közismert színházi babona…
• A Debrecen győzni tudott Bulgáriában a Szófia ellen, így ha itthon nem kap ki (vagy nem kap egy gólnál többet), akkor szűk 14 év után újra van magyar csapat a BL főtábláján. Azért még ne kiabáljuk el. Ki hitte volna, hogy ilyen még az én életemben bekövetkezhet?
• A hét végén Forma 1 Európa nagydíj, szerencsére a két Renault-val is a rajtrácson, miután az FIA pénzbírságra mérsékelte az eltiltást. Lehet szépíteni, meg magyarázni az okokat, de a legvalószínűbbnek azt tűnik, hogy az előző ítélet kihírdetése után az FIA illetékesek ránéztek a naptárra és akkor vették csak észre, hogy a futam Spanyolországban lesz, szóval nem biztos, hogy okos döntés pont ilyenkor kitessékelni a francia gyár autóit a versenyből. Valencia-ban a kutya nem ment volna ki a futamra, ha Alonso nincs a pályán, a pénz pedig az F1-ben is nagy úr.
• A héten immáron sokadszor fogathajtó Európabajnokság Kecskeméten 20 európai ország, plusz az USA részvételével. Oké tudom én, hogy ez nem EB, hanem VB, de mintha a többi kontinens képviselői nem igazán tolonganának itt. A verseny örömére a DÉMÁSZ (a kecskeméti villanytársaság) is bemutatót tartott: “Hogyan sötétítsük el egy világbajnokság megnyitóját áramszünettel” címmel. A kirobbanó sikert nyilván a cég dolgozóinak heveny csuklásrohamba kezdő anyukái érezhették meg a legjobban.
• Augusztus 20-a van, tehát hagyományosan Vörös Bika Légi Verseny Budapesten a Duna fölött. Aki esetleg arra jár nézze meg, mert nem mindennapi látvány. Bessenyei sajnos idén látszólag nem tartozik az esélyesek közé, de nála soha nem lehet tudni…
• Atlétika VB  zajlik, de az egyetlen magyar éremesélyes Pars Krisztián csúnyán betlizett, így nem fért fel a dobogóra. Ellenben Kővágó Zoltán sikeresen küzdötte vissza magát a diszkoszvetőelitbe a pár évvel ezelőtti rettenetes motoros balesete után.
• Az Orlando Magic leigazolta a White Chocolate néven is ismert veterán irányítót Jason Williams-et. Az egykori NBA bajnok a tavalyi szezonban nem lépett pályára, azt megelőzően a Miami Heat-ben segítette csapatát képességeivel és hátráltatta őket közel ugyanolyan mértékben allűrjeivel. Mivel már 34 éves, illene, hogy idén ne a balhésabb énje jöjjön elő, különben csak többet árt a csapatnak, mint használ.

Egy tesó tiszteli apját és anyját, amiért ők is voltak tesó és csaj egykor. Mindazonáltal egy tesó soha nem gondol rájuk ilyen formában.

Egy tesó mindig leteszi tesójáért az óvadékot, kivéve ha az másik államban van, vagy mondjuk az összeg eszelősen nagy.

MIKOR TEKINTHETŐ AZ ÓVADÉK ESZELŐSEN NAGYNAK?

Eszelősen nagy óvadék > (Évek száma mióta tesók vagytok)x100$